„Kalka menti csata” változatai közötti eltérés

A mongolok a mai [[Perzsa Birodalom|Perzsia]], [[Azerbajdzsán]] és [[Grúzia]] területén áthaladva, [[Derbent]]en keresztül törtek be a kelet-európai [[sztyepp]]re. A segédcsapatokkal együtt mintegy 25 ezres sereget [[Dzsingisz mongol nagykán|Dzsingisz kán]] zseniális hadvezérei, [[Szubotáj]] Batur és [[Dzsebe]] vezették. Nem hódítani érkeztek, hanem a tervezett későbbi hódítások előtt felderíteni a terepet. Útjuk során szétvertek minden ellenük támadó sereget, bevették az ellenálló városokat, felperzselték a településeket és nagy pusztítást okoztak az őslakosok között.

A mongolok több küldöttséget küldtek a fejedelmekhez, megígérték, hogy nem támadnak a fejedelemségekre és csak azt kérik, hogy ellenségeiket, a kunokat szolgáltassák ki nekik (ahogy később ugyanezt követelték [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] magyar királytól is). Msztyiszlav azonban bízott a győzelemben, és nem engedett, sőt egyes források szerint a szlávok megölték az egyik mongol küldöttség tagjait. A fejedelmek valószínűleg nem tudtak [[Dzsingisz mongol nagykán|Dzsingisz kán]] seregeinek hatalmas [[ázsia]]i hódításairól.

A csata után, a győzelmi ünnep közben érkezett meg a mongol vezérekhez [[Dzsingisz mongol nagykán|Dzsingisz kán]] üzenete, melyben azonnal haza rendeli a két vezért, és seregeiket. Ezért a mongolok már másnap elindultak a dél-orosz sztyeppéről. Ezt az elvonulást az orosz fejedelmek úgy értelmezték, hogy a győzelmük ellenére a mongolok nem mernek velük harcolni tovább, és soha többé nem jönnek vissza. Súlyosan tévedtek.

[[1226]]-ban meghalt [[Dzsocsi]], Dzsingisz kán legidősebb fia, és az északnyugati [[ulusz]] (ország) kánja. Helyére a fia, a szinte még gyermek [[Batu kán|Batu]] került, felügyelőjéül, és tanárának pedig a nagy hadvezért, Szübödejt rendelték. Mivel korábban Dzsingisz Dzsocsinak adta a világ ezen részét, "egészen„egészen, míg csak a mongol lovak patái felverik a port"port”, Batu úgy döntött, ő majd véghez viszi a hódítást. Hatalmas sereggel tért vissza a dél-orosz területekre és sorra bevette és felégette az egyébként a kalkai csata óta egymással marakodó orosz hercegek központjait. Ezután olyan függésbe kényszerítette őket, amelyet csak [[1380]]-ban, a [[Kulikovóikulikovói csata]] tudott megingatni.

{{forrásokjegyzetek}}