„Fahrenheit” változatai közötti eltérés

Fahrenheit a róla elnevezett hőmérsékleti skálát azután dolgozta ki, hogy meglátogatta Koppenhágában [[Ole Rømer]] dán csillagászt. Rømer fejlesztette ki az első [[hőmérő]]t, melynek kalibrálásához két rögzített pontot alkalmazott. A Rømer-féle skálában a víz fagyáspontja 7,5 °Rø, a forráspontja 60 °Rø. Fahrenheit azt szerette volna, hogy a skálában ne legyen negatív érték, ezért a skála nullapontját szülővárosa, Danzig ([[Gdańsk]]) 1708-as, legkeményebb telének hidegéhez viszonyította; ezt [[ammónium-klorid]] és víz keverékével könnyen elő tudta állítani: ez az érték -17–17,8 °C. Saját testhőmérsékletét 100 °F-ként határozta meg, a víz [[olvadáspont]]ja 32 °F, [[Forrás (átalakulás)|forráspontja]] 212 °F. Fahrenheit azonban a mérések idején vagy [[Láz (élettan)|lázas]] lehetett, vagy azt szerette volna, ha a skála két végpontja között pontosan 180 fok a különbség, ugyanis a megadott rögzített értékek nem pontosak (ez csak Fahrenheit halála után vált nyilvánvalóvá). A normális emberi testhőmérséklet értéke ugyanis 98,6 °F (37 °C), szemben az általa megállapított 100 °F (37,8 °C) értékkel.