Wikipédia

„Buddhizmus” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
202. sor:
A buddhista kozmológiát két egymáshoz kapcsolódó részre lehet osztani: térbeli kozmológia, amely a világegyetemen belüli különböző világok elosztását írja le, és az időbeli kozmológia, amely jellemzi a világok keletkezését és elmúlását. A térbeli kozmológiát két ágra lehet osztani: az egyik a ''függőleges'' (vagy ''csakravála'') kozmológia – amely függőleges irányban osztja el a világokat (némelyik magasabban, némelyik alacsonyabban van) –, a másik a ''vízszintes'' (szahaszra) kozmológia a függőlegesen elhelyezett világokat rendezi ezres, milliós vagy milliárdos csoportokba.<ref name="Gethin"/>
 
A függőleges kozmológiában a világegyetem sok világból áll (lokáh). Ezeket nevezik birodalmaknak, mezőknek vagy síkoknak is, amelyek egymásra helyezett rétegekben helyezkednek el.<ref>{{cite web|url=https://sites.google.com/site/mudithacom/universe/solar_system_en |title= A Solar System from the Lord Buddha's eye – A buddhista kozmológia rövid ismertetése|accessdate= 2015-02-22}}</ref> Mindegyik világ egy tudatállapotnak vagy létállapotnak felel meg. A világ azonban nem jelöl egy helyet, mint ahogy az azt alkotó élőlények teszik, csupán a [[Karma|karmájuk]] (cselekedetük) tartja azt fent, és ha ennek a világnak a lakói elpusztulnak, akkor az egész világ is megsemmisül. Ugyanígy keletkeznek ezek a világok, az első lakó megszületésével egyetemben jelennek meg. A különböző világok fizikai különválása nem is annyira lényeges, mint a mentális. Annak ellenére, hogy az emberek és az állatok egyazon fizikai környezeten osztoznak, mégsem tartoznak egy világhoz, mivel a tudatuk máshogyan fogja fel és reagál a saját környezetére. A függőleges kozmológia 31 létezési síkra van osztva, amelyek három birodalomban ''(dhátu)'' helyezkednek el. Mindegyik sík külön tudatállapotnak felel meg. A három világ (Tridhátu) a nem anyagi birodalom vagy az alaknélküliség 4 birodalma (arúpa-vacsara), a 16 finom anyagi birodalom avagy az alakok 16 birodalma (rúpa-vacsara) és az [[Érzéki vágyak birodalma|érzéki vágyak 15 birodalma]] (káma-vacsara). A mi naprendszerünkben, azaz ezen a létsíkon „öt vagy hat érzéki birodalom” létezik. Előfordul, hogy az arúpa-vacsara és a rúpa-vacsara birodalmakban született összes élőlényét „istenként” osztályoznak ([[Déva (buddhizmus)|déva]]). Ám ez a fogalom nem teljesen világos, ugyanis bármely olyan lényre vonatkozhat, amely hosszabban és boldogabban él, mint az ember. A többségük nem isten a szó hétköznapi értelmében, hiszen semmi közük nincs az emberekhez.<ref>{{cite web|url=http://a-buddha-ujja.hu/Article/Kamma-kozmologia-bodhi |publisher= A-Buddha-Ujja|title= A buddhista kozmológia áttekintése (Survey of Buddhist Cosmology, Eredeti szerző: Bhikkhu Bódhi, Fordította: Sándor Ildikó|accessdate= 2015-02-22}}</ref>
 
A ''vízszintes'' (szahaszra) kozmológia a függőlegesen elhelyezett világokat rendezi ezres, milliós vagy milliárdos csoportokba. Buddha szerint az univerzum időben is és térben is végtelen. Az összes világ és birodalom egy egységet alkot (Szakvala), amely a naprendszer méretének felel meg (Szalvala). Ezer naprendszer csoportját nevezik „Szahasri Loka Dhat” néven (vagy kis csilliókozmosz). Erről úgy tartják, hogy a Tejút méretének felel meg.<ref>[[Anguttara-nikája|AN]] 1 – 403. oldal</ref> Egymillió naprendszer csoportja „Divi Szahasri Loka Dhatu” (vagy közepes dicsiliókozmosz). A legnagyobb csoport egytrillió naprendszerből áll. Ezt „Thri Szahasri Loka Datu”-nak vagy nagy tricsiliókozmosznak nevezik. Egy ilyen utóbbi csoportban egyszerre csak egyetlen buddha létezhet.<ref name="Gethin"/>
 
A buddhista időbeli kozmológia leírja, hogy hogyanmiképp keletkezik és múlik el a világegyetem. Egyéb ind kozmológiához hasonlóan végtelen időt tartalmaz és ciklikusságot. Ez nem jelenti azt, hogy folyamatosan ugyanazok az események történnek benne, csupán a nappal-éjjel, tél-nyár körforgás a jellemzője.
Az idő mérésének alapegysége a ''mahákalpa'' vagy „Nagy Eon” (jap: 大劫 ''daigó''). Emberi években ez egyszer sincs megfogalmazva, de nagyon hosszú időt takar – milliárd években vagy még többen kell számolni.<ref>{{cite web|url=http://users2.ml.mindenkilapja.hu/users/elodharma/uploads/Kortars_buddhista_esszekII..html |publisher= Mindenkilapja.hu |title= Kortárs buddhista esszék II. - Fordította, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta: Ermesz Csaba|accessdate= 2015-02-22}}</ref>
Egy ''mahákalpa'' négy [[Kalpa (eon)|kalpára]] vagy „[[Kalpa (eon)|eonra]]” (jap: 劫 ''kó'') van osztva:
297. sor:
{{Lásd még|Buddhista szerzetesség}}
[[Fájl:Venerabletzuchuang-cropped.JPG|bélyegkép|jobbra|Magas rangú apáca ([[bhikkhuni]]) a [[Kínai buddhizmus|kínai buddhista hagyományban]], alamizsna gyűjtésekor]]
A buddhista szerzetesrend hagyományosan két nagy gyülekezetre osztható: a [[Bhikkhu|szerzetesekre]] ([[bhikkhu]]) és az [[Bhikkhuni|apácákra]] ([[bhikkhuni]]). Kezdetben Buddha tanítványai csak férfiakból álltak, azonban Buddha nevelőanyja [[Mahá Padzsápatí Gótamí]] kérésére és [[Ánanda]] közbenjárására 500 nő megkapta az engedélyt, hogy belépjen a szanghába. A [[vadzsrajána]] hagyományban (Tibet és Nepál) nem alakult ki bhikkhuni hagyományvonal, viszont a mai napig léteznek a kelet-ázsiai közösségekben. 2007 óta több helyen is sikerült újra feléleszteni ezeket a hagyományokat. A szerzetesek és apácák a buddhista közösségekben ma is fontos szerepet töltenek be. Első és legfontosabb feladatuk, hogy megőrizzék a tanokat és tartsák be a szabályokat. Példát kell mutatniuk a világi közösség számára, és segíteniük kell a világi embereket abban, hogy ők is erényekre tehessenek szert. Ezt úgy tehetik, ha ajándékot adnak az egyházi személyeknek. Cserébe a szerzetesektől és apácáktól elvárják, hogy aszkéta életet éljenek, tanulmányozzák a tanokat és végezzenek meditációkat.<ref>{{cite web|url=http://www.ddm.org.tw/ddm/buddha/main.aspx?cateid=950&contentid=18689|title=求度出家的條件|publisher=ddm.org.tw|accessdate=2015-02-21|archiveurl=https://web.archive.org/web/20090425134817/http://www.ddm.org.tw/ddm/buddha/main.aspx?cateid=950&contentid=18689|archivedate=2009-04-25|language=kínai}}</ref>
 
[[Fájl:Chogye Buddhist monks.jpg|bélyegkép|balra|Fiatal srámanerák (növendékek) a [[Koreai buddhizmus|koreai hagyományok]] szerint]]
434. sor:
Buddha ember alakú ábrázolása az 1. század környékén kezdődött Észak-Indiában. Az alkotások két fő központja a mai [[Pakisztán]] területén található [[Gandhára]] és az Észak-India középső részén található [[Mathura]] volt. [[Gandhára művészete]] sokat köszönhetett a görög kultúra hatásainak, amelyek [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] hódításai során kezdődtek, majd [[Görög-Baktria uralkodóinak listája|Görög-Baktria]] és az [[indo-görög királyság]]ok megalakulása után erősödtek. Ezek hatására alakult ki a [[Gandhára művészete|görög-buddhista művészet]]. A gandhárai buddhista szobrászatban megtalálhatók az [[ókori görög művészet]] hatásai és úgy tartják, hogy az „ember-isten” koncepcióját alapvetően a [[görög mitológia]] kultúrája ihlette. Művészetileg a gandhárai szobrászati iskola hozta be a buddhista művészeti ábrázolásba többek között a hullámos hajat, a mindkét vállat fedő szerzetesi ruházatot, a cipőt és a szandált, az akantuszfű leveleivel való díszítést, a nirvána szimbólumot.<ref>{{cite web|url=http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=619.html |publisher= Gepeskonyv.btk.elte.hu |title= Mathurá buddhista szobrászata a Kusán-korban|accessdate= 2015-02-22}}</ref>
 
A későbbi buddhista művészetet a kezdetektől a valósághű idealizmus jellemezte, amelyben egyesültek az ember realisztikus arányai, testtartása és egyéb jellemzői, valamint az isteni tökéletesség és a higgadtság érzete. Buddhának ez az egyszerre emberként és istenként való ábrázolása vált az ezt követő buddhista művészetben az ikonográfia kánonjává. Ahogy az 1. század után a buddhizmus Indián kívülre is tovább terjedt, az eredeti művészeti formák összemosódtak egyéb hatásokkal, amelyek egymás után adódtak hozzá és alakítottak ki helyi művészeti formákat. Két fő útvonal alakult ki, amelyeken keresztül terjedt a buddhizmus{{refhely|Metropolitan (1982)|}}:
* '''északi út''' – az 1. században [[Közép-Ázsia|Közép-Ázsián]] keresztül: [[Nepál]], [[Tibet]], [[Bhután]], [[Kína]], [[Korea (történelmi)|Korea]], [[Japán]] és [[Vietnám]] – ezekben dominánssá vált a [[mahájána]] buddhizmus.
* '''déli út''' – [[Mianmar]], [[Srí Lanka]], [[Thaiföld]], [[Kambodzsa]] és [[Laosz]] – ahol a mai napig a [[théraváda]] buddhizmus dominál.
456. sor:
Az anyaság státusza a buddhizmusban hagyományosan a [[dukkha]] vagy szenvedés kifejezését szolgálja, amely az emberi létezés legfőbb jellemzője. Susan Murcott a páli kánonban szereplő [[arhat]] tudatszintet elért nők történeteiről szóló, ''Therigatha'' című könyvében azt írja, hogy „az anyaságról szóló fejezetekben mindig szerepel a gyász témája is. A fejezetben szereplő anyákat az késztette arra, hogy buddhista apácának álljanak, hogy gyermekeik halála utáni bánatot nem bírták elviselni”.<ref>{{cite book|last=Murcott|first=Susan|title=The First Buddhist Women: Translations and Commentary on the ''Therigatha'' |publisher=Parallax Press|year=1991|page=74|isbn=0-938077-42-2|url=https://books.google.co.uk/books?id=RtIKAAAAYAAJ&q=murcott&dq=murcott&}}</ref>
 
Azonban a korai buddhizmusban az anyaságot saját jogán is értékes cselekedetnek tekintik. [[Májá (Buddha anyja)|Májá]] királynő, [[Gautama Sziddhártha|Gautama Buddha]] édesanyja a szülés után pár nappal meghalt, hogy spirituális fejlődését egy másik létsíkon folytathassa. A kis Sziddhártha herceget nevelőanyja, [[Mahá Padzsápatí Gótamí]] nevelte fel, akinek szintén két saját gyermeke volt. Később ő lett a legelső női buddhista szerzetes. Mindkét gyermeke: fia, [[Nanda (herceg)|Nanda]] és lánya, [[Nanda (hercegnő)|Szundari Nanda]] csatlakozott a [[Szangha|szerzetesi közösséghez]]. Gautama Buddhának és feleségének, [[Jasodará]]nak közös fiuk született, [[Ráhula]] (jelentése: [[Béklyó (buddhizmus)|béklyó]]), akiből hétéves korában szintén szerzetes lett, és később Jasodará is apáca lett.<ref>[http://www.sacred-destinations.com/nepal/lumbini.htm Temple of Mahadevi at Lumbini]</ref>
 
====Szerelem, szexuális magaviselet és házasság====
496. sor:
==Kritika==
{{Fő|A buddhizmus kritikája}}
A buddhizmus kritikája – ahogy általában más vallások kritikája is – azoktól származik, akik nem értenek egyet tanításaival vagy megkérdőjelezik a [[A buddhizmus iskolái|buddhista iskolák]] kijelentéseit, hitét és egyéb más tényezőket. Buddhista felekezeteket, számos buddhista nemzetet és egyes buddhista vezetőket bíráltak már ilyen vagy olyan módon. A kritika forrása lehet például [[agnoszticizmus]], [[szkepticizmus]], vallásellenesség, filozófia, racionalizmus, de eredhet más vallások támogatóitól, vagy olyan buddhistáktól, akik nemtetszésüket fejezik ki a meglévő tanokkal szemben, illetve reformokra buzdítanak. Bármilyen gondolatrendszer bírálatának két fajtája van. Az egyik a tanok, szövegek, tanítások és gyakorlatok racionális kiértékeléséből, a másik a tanokat alkalmazó gyakorlók következetességéből vagy következetlenségéből fakad.<ref>
*{{cite journal| author=Keyes, Charles F|title=Mother or Mistress but Never a Monk: Buddhist Notions of Female Gender in Rural Thailand (American Ethnologist|volume= 11|issue= 2|year= 1984|pages= 223-241}}
*{{cite book|title=Being a Buddhist nun: the struggle for enlightenment in the Himalayas|first=Kim|last=Gutschow|publisher=Harvard University Press|year=2004|page=207,225,240}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Buddhizmus”