„Államvédelmi Hatóság” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2A01:36D:113:54B6:BD59:55A0:2AD6:9368 (vita) szerkesztéséről InternetArchiveBot szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
== Megszüntetése ==
 
Az ÁVH megszüntetése a [[desztalinizáció]] egyik legfontosabb feladata volt a mindenkori kommunista reformereknek. Az ÁVH elleni első fellépés azonban még az állambiztonsági, illetve pártvezetésen belüli hatalmi harc eredménye volt. 1953. január-február folyamán [[Péter Gábor]] és társai egy szovjet mintára készülő [[cionizmus|cionista]] [[koncepciós per|per]] gyanúsítottjaiként kerültek letartóztatásba. A vádpontok között éppúgy megtalálható volt a társadalmi tulajdon elleni bűntett, sikkasztás, a külföldre szökés elősegítése, mint az államtitok megsértése, a szolgálati hatalommal való visszaélés, de a népellenes bűntett is. A [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] [[1953]]. [[március 5.|március 5-i]] halála után a szovjet kommunista párton belül hatalmi harc tört ki. Ennek eredményeként Magyarországon [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imre]] lett az új miniszterelnök, akinek [[Első Nagy Imre-kormány|kormánya]] elkezdte a korábbi évek elnyomó politikájának felszámolását.<ref group="j">''"… az MDP KV 1953. június 27–28-i ülését követően a párt már túl volt egy fontos határozat meghozatalán. „A párt politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában elkövetett hibákról, s az ezek kijavításával kapcsolatos feladatokról” szóló dokumentum megállapította, hogy ''„helytelen módon vezette a párt, és személyesen Rákosi elvtárs az Államvédelmi Hatóságot, helytelen volt, hogy Rákosi elvtárs közvetlenül utasításokat adott az Államvédelmi Hatóságnak arra, hogy hogyanmiképp nyomozzon, kit tartóztasson le, utasítást adott letartóztattak fizikai bántalmazására, amit a törvény megtilt. Emellett Rákosi elvtárs utasításai több esetben helytelenek voltak és megnehezítették az igazság felderítését.”
 
''Ez a Rákosi személyes felelősségét egyértelműen megfogalmazó határozat csak több mint három évtized múltán került nyilvánosságra, s Rákosinak az ülésen elhangzott beismerő szavait is csak 1962 augusztusában tették közzé."'' – {{cite journal|url=http://www.tankonyvtar.hu/historia-1986-056/historia-1986-056-1962|author=Zinner Tibor|title=Az 1962. évi párthatározatról|journal=História|year=1986|issue=056|accessdate=20091025}}</ref> Mindeközben [[Rákosi Mátyás|Rákosi]] igyekezett az új moszkvai irányvonalhoz alkalmazkodva hatalmát megőrizni. Amikor [[Lavrentyij Pavlovics Berija|Beriját]] a [[Szovjetunió]]ban letartóztatták és bebörtönözték, Rákosi számára lehetőség adódott, hogy a törvénytelenségekért a fő felelősséget Péter Gáborra, a „magyar Berijára” és ÁVH-s beosztottjaira hárítsa.<ref group="j">''"Berija bukásával, 1953. július 10-én azonban e határozat új értelmezési lehetőséget is nyert, főleg azt követően, hogy a Szovjetunióban a Konyev marsall vezette bíróság ítélete alapján Beriját és hat társát kivégezték. Rákosi ekkor megkezdhette a felelősség áthárításának politikáját. A „Péter Gábor és társai” ügy számos elítéltjének állítása szerint – miként ezt több korabeli vezető politikus is megerősíti – az országgyűlés 1956. augusztusi ülésszakán a legfőbb ügyész által a nyilvánosság előtt először ismertetett, Péter Gáborékat elmarasztaló ítélet bevezetője Rákositól származik."'' – {{cite journal|url=http://www.tankonyvtar.hu/historia-1986-056/historia-1986-056-1962|author=Zinner Tibor|title=Az 1962. évi párthatározatról|journal=História|year=1986|issue=056|accessdate=20091025}}</ref> Rákosi személyes felelősségre vonása helyett – szovjet nyomásra – csak a párt általában vett felelősségét emlegették a nyilatkozatokban, amiért elmulasztotta jobban ellenőrizni az ÁVH-t.