|
A '''frankhamisítási botrány''' az [[első világháború]] után, 1925-ben tört ki [[Magyarország]]on. Az ügy gyökerei 1923-ig nyúltak vissza, amikor magyar jobboldali körök [[francia frank|ezerfrankos]] bankjegyek tömeges hamisításával akartak bosszút állni [[Franciaország]]on a [[trianoni békeszerződésértbékeszerződés]]ért, valamint pénzt biztosítani [[magyar irredentizmus|irredenta]] vállalkozásokravállalkozásaikra. A hamisítás –állítólag – a legfelsőbb magyar politikai kör, így [[Bethlen István]] miniszterelnök, [[Teleki Pál]] volt miniszterelnök tudomásával folyt. Miután azonban 1925 decemberében [[Amszterdam]]ban letartóztatták a hamis frankot terítő magyar állampolgárokat, a botrány viharos gyorsasággal emelkedett nemzetközi szintre, és Magyarországon is számos letartóztatásra került sor. A vádlottak azonban – akik hazafias okokat hoztak fel védelmükre – meglehetősen enyhe elbírálásban részesültek. Bethlen kormányfősége az ügyben való felelőssége miatt [[1926]]-ban megingott, de végül a helyén maradt.
== Előzmények és célok ==
Magyarország az [[első világháborútvilágháború]]t (1914–1918) vesztesként fejezte be. A [[trianoni békeszerződés]]békediktátum (1920. június 4.) után az ország politikai elitje annak revízióját tekintette elsődleges céljának. A sérelemért – amelyet Magyarország a békeszerződés értelmében elszenvedett –, Franciaországot[[Franciaország]]ot tekintették felelősnek. A [[revízió]] propagálását hamis frank előállításával próbálták katonatisztek, politikusok és közéleti személyiségek finanszírozni. A pénzhamisításnak a labilis gazdasági-pénzügyi állapot külön kedvezett. A trianoni szerződésTianon felülvizsgálatának anyagi támogatása mellett gyengíteni kívánták a francia gazdaságot, befolyásolni a csehszlovák választásokat. A hamis frankokat – köszönhetően a rossz minőségnek – nem Franciaországban, hanem más nyugat-európai országokban, [[Hollandia|Hollandiában]], Olaszországban[[Olaszország]]ban kívánták beváltani.
== A hamis pénz gyártása 1922–1925 ==
[[Fájl:1000 francia frank bankjegy "bleu et rose" típus.jpg|thumb|240px|Eredeti 1000 frankos 1919. november 13-i kibocsájtás, kétszínnyomásos "bleu et rose" típus. Mérete: 235 × 130 mm]] ▼[[Fájl:1000 francia frank bankjegy "bleu et rose" típus, hátoldal.jpg|thumb|240px|Eredeti 1000 frankos hátoldala. Jól látható a vízjel: "1000 F." és alatta "BANQUE DE FRANCE" felirat]] ▼
▲[[Fájl:1000 francia frank bankjegy "bleu et rose" típus.jpg| thumbbélyeg|240px|Eredeti 1000 frankos előoldsla, 1919. november 13-i kibocsájtáskibocsátás, kétszínnyomásos "bleu et rose" -típus. Mérete: 235 × 130 mm]]
A frank hamisításával évek óta foglalkoztak, kísérletezgettek, hogy bosszút álljanak Franciaországon. A hamisítás a budapesti [[Térképészeti Intézet]]ben történt, amely a [[Honvédelmi Minisztérium]] felügyelete alá tartozott. Az eszközök – gép, papír, sajtó, boríték – főleg Németországból és Ausztriából érkeztek. A szükséges kellékek birtokában a legnagyobb címletűt, az 1000 frankost kezdték gyártani. A végeredmény {{szám|30000|darab}} hamis, "''bleu et rose''" típusú ezerfrankos, amely közül {{szám|4400}} jó, {{szám|9000}} közepes és {{szám|16000}} rossz minőségű született. Ez a kék-rózsaszín francia bankjegy még 1890-ben került forgalomba, az 1842-es tervezésű fekete és az 1862-es kék ezerfrankos módosított, átszínezett változatát jelentette, tehát a dizájn már 81 éves volt 1923-ban, még 1842-ból származott.<ref>Albert Pick: Standard Catalog of World Paper Money - seventh edition, general issues, volume two - Krause Publications Iola Wisconsin 1994</ref> A francia bankjegyek biztonsági elemei ekkor a metszetmélynyomtatás ''(intaglio technika)'', polychrom (többszínű) nyomtatás és a vízjel, valamint a speciális minőségű, különlegesen vékony, de erős, hártyaszerű, jellegzetes francia bankjegypapír voltak.<ref>https://www.banque-france.fr/la-banque-de-france/histoire/billets-en-francs/lhistoire-du-billet-en-francs.html</ref><ref>http://www.frenchbanknotes.com/articles/create.php</ref> Ezek így együttesen a hamisítók számára szinte leküzdhetetlen akadályt jelentettek. Ezt az ezerfrankost a [[Banque de France]] a magyar hamisítási kísérlet miatt 1929-ben lecserélte a "''Cérès et Mercure''" típusra, majd 1933-ban a forgalomból is kivonta.<ref>http://www.banque-france.fr/fileadmin/user_upload/banque_de_france/histoire/Billets_en_Francs/emissions-retraits-billets.pdf</ref> A hamisítás végeztével a nyomdagépeket, nyomólemezeket és egyéb eszközöket megsemmisítették. ▼▲[[Fájl:1000 francia frank bankjegy "bleu et rose" típus, hátoldal.jpg| thumbbélyeg|240px|Eredeti 1000 frankos hátoldala. Jól látható a vízjel: "'1000 F. "' és alatta "'BANQUE DE FRANCE "' felirat]]
▲A frank hamisításával évek óta foglalkoztak, kísérletezgettek, hogy bosszút álljanak Franciaországon. A hamisítás a budapesti [[Térképészeti Intézet]]ben történt, amely a [[Honvédelmi Minisztérium]] felügyelete alá tartozott. Az eszközök – gép, papír, sajtó, boríték – főleg Németországból[[Németország]]ból és [[Ausztria|Ausztriából ]] érkeztek. A szükséges kellékek birtokában a legnagyobb címletűt, az 1000 frankost kezdték gyártani. A végeredmény {{szám|30000|darab}} hamis, "'' bleu„bleu et roserose”'' " -típusú ezerfrankos, amely közül {{szám|4400}} jó, {{szám|9000}} közepes és {{szám|16000}} rossz minőségű született. Ez a kék-rózsaszín francia bankjegy még 1890-ben került forgalomba, az 1842-es tervezésű fekete és az 1862-es kék ezerfrankos módosított, átszínezett változatát jelentette, tehát a dizájn már 81 éves volt 1923-ban, még 1842- bólből származott.<ref>Albert Pick: Standard Catalog of World Paper Money - seventh edition, general issues, volume two -– Krause Publications Iola Wisconsin 1994</ref> A francia bankjegyek biztonsági elemei ekkor a metszetmélynyomtatás ''(intaglio technika)'', polychrom (többszínű) nyomtatás és a vízjel, valamint a speciális minőségű, különlegesen vékony, de erős, hártyaszerű, jellegzetes francia bankjegypapír voltak.<ref>https://www.banque-france.fr/la-banque-de-france/histoire/billets-en-francs/lhistoire-du-billet-en-francs.html</ref><ref>http://www.frenchbanknotes.com/articles/create.php</ref> Ezek így együttesen a hamisítók számára szinte leküzdhetetlen akadályt jelentettek. Ezt az ezerfrankost a [[Banque de France]] a magyar hamisítási kísérlet miatt 1929-ben lecserélte a "'' Cérès„Cérès et MercureMercure”'' " típusra, majd 1933-ban a forgalomból is kivonta.<ref>http://www.banque-france.fr/fileadmin/user_upload/banque_de_france/histoire/Billets_en_Francs/emissions-retraits-billets.pdf</ref> A hamisítás végeztével a nyomdagépeket, nyomólemezeket és egyéb eszközöket megsemmisítették.
==A botrány és szereplői ==
1925. december 14-én [[Jankovich Arisztid]] huszárezredes Hollandiában lebukott, mikoramikor hamis ezerfrankosokat próbált beváltani egy bankban. Őt és két társát a holland rendőrség lefogta a több millió hamis frankkal együtt. A nyomozás során egymás után buktak le a terjesztők Hamburgban[[Hamburg]]ban, [[Koppenhága|Koppenhágában]] és Milánóban[[Milánó]]ban. Magyarországon őrizetbe vették [[Windischgraetz Lajos]] herceget és titkárát, Rába Dezsőt, továbbá [[Nádosy Imre]] országos rendőrfőkapitányt. Őrizetbe vették továbbá a Térképészeti Intézet számos munkatársát is. A hamisításban közreműködött Windischgraetz társa, Arthur Schultze is. A botrány hamarosan elérte a magasabb köröket is: [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] miniszterelnököt, [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] volt miniszterelnököt, akiknek közvetlen közreműködésük nem, de tudomásuk volt az ügyről.
==Per és ítélet==
A magyar bíróság előtt a vádlottak hazafias tettnek vallották cselekedetüket, ez enyhítette büntetésüket. Windischgraetz Lajost négy évre ítélték, ennek egy részét szanatóriumban és szállodákban töltötte le. Társa, Arthur Schultze idő előtt elhunyt. Nádosy Imre rendőrfőkapitányt 3 és fél évre ítélték el, de időközben kormányzói kegyelemben részesült, és szabadon engedték. A feltűnően enyhe ítéletek kiszabása után a károsult [[Banque de France]] jelképes 1 frankot kért. A végeredmény nem különösebben meglepő az adott körülmények között, mivel az állami vezetők is az ellenzék lecsillapítására, a problémákról való elterelésre a trianoni békeszerződésből adódó sokkot és nacionalista dühöt gyakran felhasználták.
==Következmények==
A frankhamisítási botrány komoly presztízsveszteséget okozott Magyarországnak. A háború utáni bethleni konszolidáció jó nemzetközi kapcsolatok kialakítására törekedett, amelyetamit a botrány kellemetlenül érintett. Ekkor érkezett például Magyarországra követ Franciaországból a francia–magyar kereskedelmi kapcsolatok szerződésének tárgyalására. [[1926]] elején nagy vita zajlott a nemzetgyűlésennemzetgyűlésben; [[Farkas Tibor (politikus)|boldogfai Farkas Tibor]] zalai nemeztgyűlési képviselő erősen elítélte a botrányban résztvevőketrészt vevőket. Farkas Tibor indítványátIndítványt terjesztette elő, amely tudvalevőleg a parlamenti vizsgálóbizottságnak hatósági jogkörrel való felruházását javasolta, azzal, hogy a jogilag ekként felfegyverzett bizottság folytassa munkáját, és a frankügy minden szereplőjét eskü alatt hallgassa ki, azokat pedig, akik eddig nem óhajtottak megjelenni a bizottság előtt, vagy megjelenésük dacára sem akartak bizonyos kérdésekre felvilágosítást adni, a törvény kényszerítő eszközeivel kötelezhesse, tanuságtételretanúságtételre. AzA [[1926]]. [[március 24.]]-én tartott szavazás eredménye az volt, hogy a nemzetgyűlés nagy többsége elvetette Farkas Tibor indítványát.<ref> Világ, 1926. március (17. évfolyam, 42-66. szám)1926-03-24 / 61. szám</ref>
== Jegyzetek ==
|
