„Reneszánsz viselet” változatai közötti eltérés

 

A XV. században, [[Ferrara|Ferrará]]<nowiki/>ban, [[Bologna|Bologná]]<nowiki/>ban, [[Velence (Olaszország)|Velencé]]<nowiki/>ben a fejedelmi udvarokban az itáliai asszonytípusra a gondtalan, henyélő, kecses üres életet élő asszonytípus volt a jellemző. A testápolás és a jó táplálkozás mellett az édes semmittevés volt osztályrésze az arisztokrata hölgyeknek.

 

A XVI. század végén már összehajtható formában jelenik meg. Általában aranyláncon csüngött a római, Ferrarai, Torinói, Nápolyi dámák derekán. A velencei hölgyek, mint ahogy mindenben teljesen egyéni divatot teremtettek, ragaszkodtak a tollas ódivatú legyezőhöz.

Érdekesség: IX. Innocent pápa 1501-ben dekrétumban tiltakozik a női dekoltázs ellen. Azonban ennek nincsen semmi hatása az öltözködésre. A dámák hátul a már amúgy is a reneszánsz viseletre igen jellemzően felfelé ívelő csipkegallért még magasabbra emelik, mintegy tilalomfaként a konty fölött ágaskodó kerítést, elől azonban a dekoltázs még mélyebbre csúszik.

 

[[Fájl:Louis-xii-roi-de-france.jpg|bélyegkép]]

Franciaországban [[XI. Lajos francia király|XI. Lajos]] halála után új irányzat kel életre, amely a korlátozást semmi szín alatt nem ismeri, az öltözködésben már nehéznek tartják a középkori formákat, a kényelmesebb ruhaviselést tették szabályossá. Az egyszerűség az ellenkező végletbe csap át, a fényűzés betegsége terjed, a kiskereskedő lánya úgy öltözködik, mint egy hercegnő, a házaló gyümölcsárus lovagruhát ölt. VIII. Károly szigorú törvényekben, pénzbírsággal büntetve a vont arany és ezüstbrokát, a karmazsin bársony és prémezés túltengését.