„Szüszer-Nagy Katalin” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
'''Szüszer-Nagy Katalin''' ([[Petrozsény]], 1937. június 3. – ) erdélyi művelődés- és közösségszervező, Szüszer-Nagy Andor bányamérnök felesége, [[Fodor Nagy Éva]] festőművésznő húga.
==Életpályája==
1990-től a csíkszeredai Idősek Központját létrehozó svájci alapítású Riehen Egyesület önkéntese, majd 23 éven át a [[Gyulafehérvár]]i Caritas szociális szolgáltató és segítőszervezet szociális munkása, 1992 és 2015 között a [[Nemzetközi Karitász|Caritas]] csíkszeredai segítő kirendeltség ruhaosztó szolgáltatásának vezetője. Fő tevékenységi területe az öregeket, sokgyermekes családok, a létminimum határán élők ruházkodási gondjainak enyhítése. Munkássága elismeréseképpen 2010-ben megkapta a Caritas „Honoris Causa” kitüntető címét és a vele járó díszdiplomát. <ref>[http://www.kamill.romkat.ro/kamill02-2.html Bakó Mária Hajnalka, Tíz éves a csíkszeredai Caritas segítő-kirendeltsége, A Kamilliánus Család Üzenete, VI. évf, 48. Szám. 2002 – február]</ref>, <ref>[https://groups.yahoo.com/neo/groups/ermacisz/conversations/topics/7195 Takács Éva, Helyiséget keres a Caritas, Hargita Népe, 2007 jun. 4.]</ref>
1995-ben segítséget nyújtott a csíkszeredai Roma Szövetség létrehozásában, 1996-ban roma iskolát indított [[Csíkszereda|Csíkszeredában]], ahol a Caritas és Riehen Egyesület közös támogatásával a gyermekek étkeztetésére is gondoskodtak. Ez volt az első ilyen jellegű iskola a térségben. Az iskola most is működik, de most már a tanfelügyelőség keretén belül. <ref>[http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/1998/8en-16t.htm Kacsó Edit, Terítéken a cigányügy, Erdélyi Napló, VIII. évfolyam, 1998, 16. (343.) szám.]</ref>
Nemzetközi fórumokon a magyar-román közeledés, jószomszédsági viszony és barátság elmélyítése ügyében vállalt szerepet a közös európai értékek szellemében („nem ami elválaszt bennünket, hanem ami összeköt”) <ref>[ Idézet [[Octavian Goga]] [[Madách Imre (író)|Madách Imre]] „[[Az ember tragédiája (dráma)|Az ember tragédiája]]" román fordításához írt előszavából.</ref> 1992 és 1998 között a [[Göncz Árpád]] és [[Ion Iliescu]] majd [[Emil Constantinescu]] pártfogolta [[Magyar-Román Baráti Társaság]] Csíkszereda-Pécs (Asociaţia de Prietenie Româno-Ungară din Miercurea Ciuc–Pécs) csíkszeredai tagozatának elnöke. Elnökségi tagként vett részt a társaság brassói és szegedi küldöttgyűlésén .<ref> A szegedi három napos ülésszak címe (témája): „Egymás mellett barátságban", alcíme pedig: “A barátsági munka motivációi, eszközei és módszerei". A szegedi polgárfórumon mintegy ötven küldött vett részt a két ország huszonhét városá¬ból és községéből. A találkozón körvonalazódott a küldöttgyűlés civil-parlament jellege és állásfoglalás született arról, hogy a Társaság direkt napi pártpolitikában nem vesz részt, viszont hallatja véleményét minden olyan kulturális vagy politikai megnyilvánulással kapcsolatban, legyen újságcikk vagy könyv, rendezvény, iskolai tananyag, amely az egyoldalúan bemutatott tények miatt hamis következtetéseket sugall a két nép múltbeli vagy mai viszonyairól (a Zárónyi¬latkozat gondolatai). Lásd Kimpián Péter ismertető cikkét a [[Barátság (folyóirat)|Barátság folyóiratban]].</ref>, valamint a gyulafehérvári, sződligeti (Budapest közelében) és békéscsabai polgárfórumokon. 1995-ben Magyar-román minifórumot szervezett [[Hargitafürdő]]n. <ref> [http://udvardy.adatbank.transindex.ro/ Udvardy Frigyes, A Magyar-Román Baráti Társaság kronológiája 1994-1999, in: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009]</ref>
2002-ben jelképes elismerő díjat kapott a helyi színház, a [[Csíki Játékszín]] sokéves támogatásáért: gazdag jelmeztárral látta el a színházat .<ref>[http://www.hhrf.org/hargitanepe/2002/jul/hn020709.htm Szondy Zoltán, Csíki Játékszín évadzárója, Hargita Népe, 2002. július]</ref>
2009 óta a Hargitai Nők Egyesületének (a „Nőklub”) ötletgazdája, szervezője és vezetője. A civil szervezet nyugdíjaskorú, nagyrészt egyedül élő nőknek biztosít társadalmi mozgásteret a városban. Közös programokat szerveznek, előadókat hívnak. A befolyt tagsági díjakból jótékonykodnak: kisnyugdíjasokat, rászorulókat segítik élelmiszer- és ruhacsomaggal. Évi két alkalommal, karácsony és húsvét táján ajándékcsomagot osztanak az évi a pár száz lejes nyugdíjból élő időseknek. Állandó törzshelyük van, ahol hetente találkoznak és minden évben megtartják hagyományos farsangi ünnepségüket („jelmezbál”). <ref>[https://szekelyhon.ro/aktualis/elelmiszert-osztott-a-megyei-nok-egyesulete Kozán István, Élelmiszert osztott a nők megyei egyesülete, Székelyhon, 2011. június 16.]</ref>