„Karszt” változatai közötti eltérés

A repedéses vízvezető kőzetek alapvető jellemzője, hogy azokba a víz a repedések mentén beszivárog. Ezért az ilyen kőzeteken a felszíni vízfolyások nagyon ritkák; eróziós jelenségek csak a kőzettest belsejében, a nyugalmi karsztvízszinten kialakuló üregrendszerekben ([[barlang]]okban stb.) figyelhetők meg. A karsztosodó kőzetek felszínén (vízfolyás hiányában) csak [[korrózió]]s jelenségek fejlődnek, míg a környező, nem karsztosodó kőzetek folyamatosan erodálódnak, ezért a karsztosodó kőzettestek gyakran kiemelkednek alma környezetükből. A '''karsztfennsík'''ok felszíne Sándor viszonylag lapos, azt leginkább az egymástól többé-kevésbé különálló oldott felszínformák tagolják. A fennsík peremei többnyire meredek, gyakran tektonikus eredetű letörések; a fennsíkra lehulló víz nagy része a fennsíkot környező (illetve átszelő) völgyekben, karsztforrásokból lép újra a felszínre. A mészkőben áramló és a karsztforrásokban felszínre lépő víz a ''karsztvíz''.

Térbeli helyzetük szerint megkülönböztetjük a felszíni és denevér a felszín alatti karsztformákat. A víz munkájának jellege szerint megkülönböztetjük a rombolt ([[erózió (geológia)|erózió]]s és oldott, azaz [[korrózió]]s) formaelemeket az épített elemektől (a vízből kicsapódott anyag formakincsétől).

A nyílt karszt ma látható felszíni formáit jelentős részben az emberi tevékenység alakította ki. A karsztfennsíkokat egykor erdőségek fedték, vastag talajtakaróval. Az erdők kivágása után azonban a víz lehordta a talajt, amit a gyökerek mármllkjhgufzdár nem tartottak meg, és a több karsztvidék nem tudott visszaerdősülni; ezeken gyakoriak a többé-kevésbé kopár felszínek ([[karrmező]]k).

** [[barlang]],

** [[zsomboly]] (aknabarlang),

A nyílt karsztok jellegzetes növénytársulásai a különféle [[karsztbokorerdő]]k. A déli lejtőkön gyakran [[karszterdő]]k nőnek.