„Nap” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pinyoo (vitalap | szerkesztései)
406. sor:
Az [[Űrtörténelem|űrkorszak]] első felfedezéseinek egyike rögtön a Naphoz kötődik. A [[Luna–2]] 1959. szeptemberében a Hold felé tartva felfedezte a napszelet.<ref>{{cite book|author=Giles Sparrow|year=2009|title=Az ŰRREPÜLÉS teljes története a Szputnyik-1-től az űrrepülőgép utánig|publisher=M-Érték Kiadó|isbn=9789639889279|pages=}}</ref> A kifejezetten a Nap megfigyelésére szolgáló első [[Űrszonda|űrszondák]] a [[NASA]] [[Pioneer-program|Pioneer]]-5, 6, 7, 8 és 9 jelű szerkezetei voltak, [[1959]] és [[1968]] között. Ezek a Földdel megegyező távolságban keringtek a Nap körül és a [[napszél]] alapos tanulmányozása mellett a Nap mágneses mezejének a feltérképezése is nekik köszönhető. A [[Pioneer–9]] különösen hosszú életűnek bizonyult, még [[1987]]-ben is közvetített adatokat. A szondák nem tökéletesen pontosan, csak közelítően a Föld pályáján keringenek a Nap körül, ezek a kis eltérések azonban az idő múlásával a földpálya különböző pontjaira juttatták az eszközöket, a Nap éppen nem látható oldalát is megfigyelhetővé, az ott zajló jelenségek alapján az [[űridőjárás]] előrejelzését lehetővé téve.
 
Egy különösen sikeres kísérletsorozat volt a [[Skylab-program]] napobszervatóriumával végzett megfigyeléssorozat. Az [[1973]]-ban feljuttatott Skylab űrállomás egy külön részegységet kapott (az [[Apollo-program|Apollo]] [[holdkomp]]ból kialakított [[Apollo távcsőállvány]]t), amellyel a három, egymást váltó legénység figyelhette meg a Napot. A megfigyelések a látható fény tartománya mellett kiterjedtek a spektrum [[Infravörös sugárzás|infravörös]], [[Ibolyántúli sugárzás|ultraibolya]] és [[Röntgensugárzás|röntgen]] tartományára is. Ez utóbbi tartományban fedezték fel az ún. [[koronalyuk]]akat, a napkorona azon részeit, ahol a mágneses tér szerkezete nyitottá válik.<ref>{{cite web|url=http://astro.elte.hu/icsip/nap/nap_felepites/korona.html|title=A Nap felépítése – Napkorona|author=|publisher=ELTE|accessdate=2010-09-12}}{{Halott link|url=http://astro.elte.hu/icsip/nap/nap_felepites/korona.html |date=2018-11 }}</ref> A Skylab először szolgáltatott részletes képet a kromoszféra szerkezetéről, a szpikulákról – a kromoszférából a napkoronába felnyúló anyagnyalábokról –, e megfigyeléssorozat nyomán jött létre az első alapvető modell az atmoszféráról. A kizárólag a sarkok környékén előforduló jelenségekről (óriásszpikulákról, hosszú időn át fennmaradó koronalyukakról, nyitott mágneses vonalakról, amelyek a nagy [[protuberancia|protuberanciák]] kipattanásának helyei), az energiasugárzásról, amely a belső hőt juttatja el a csillag belsejéből a külső rétegekbe is a Skylab adott először pontos információkat a kutatók kezébe. Ezen megfigyelések voltak az első részletes összképet nyújtó megfigyelések az átmeneti tartományról és elsőként ezekből kaptak a tudósok valós képet a Nap jelenségeinek méreteiről, végül a legtöbb legtöbb jelenségben közrejátszó mágneses erők kulcsszerepét is ezen mérések fedték fel.<ref>{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-402/contents.htm|title=SP-402 A New Sun: The Solar Results From Skylab|author=John A. Eddy|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2010-09-18}}</ref>
 
A következő fejlődési lépcsőt a [[Helios-program]] (egy közös német-amerikai napkutató program) űrszondái képviselték a Napmegfigyelésben. Az [[1974]]-ben és [[1976]]-ban felbocsátott [[Helios–1]] és [[Helios–2|–2]] már a [[Merkúr]] pályáján belülről végzett kutatásokat. Rekord közelségbe jutottak a Naphoz és rekord sebességet is értek el, és a Föld távolságában érzékelhetőnél sokkal intenzívebb napszelet kutathatták.<ref>{{cite web|url=http://www.honeysucklecreek.net/dss44/helios.html|title=Helios 1 & 2 December 1974 – November 1981 |last=Lindsay|first=Hamish|date=1981|accessdate=2010-08-25}}</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Nap