Főmenü megnyitása

Módosítások

8 bájt törölve ,  10 hónappal ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
Vidéki kishivatalnoki családból származott, korán árvaságra jutott. Rokoni kapcsolatok révén a [[janzenizmus|janzenista]] Port-Royal kolostorban nevelkedett. A janzenisták üldöztetése közepette iskolája többször is költözködött. Hamar kitűnt az iskolában szónoki tehetségével, ezért tanárai jogi pályára szánták. Racine azonban hamar állást vállalt, s belekerült a párizsi fiatalok bohém életébe, korcsmákba járt, ahol gyakran hallgatta [[François Rabelais|Rabelais]], [[Clément Marot|Marot]], [[Giovanni Boccaccio|Boccacio]] vidám történeteit. A hagyomány szerint összebarátkozott kortárs írókkal, köztük [[Jean de La Fontaine|La Fontaine]], Molière, [[Nicolas Boileau|Boileau]]. La Fontaine, a nagy mesélő feleségéhez távoli rokonság is kötötte. Korán elkezdett drámákat írni, de első darabjait visszautasították, nem adták elő.
 
Első kudarcélményei arra öszötönöztékösztönözték, hogy magának egy jó papi állást teremtsen, de ez a próbálkozása nem sikerült, így egy év múltán ismét az irodalom területén próbált kitűnni. 1663-ban kapóra jött neki, hogy [[XIV. Lajos francia király]], „a Napkirály” („Le Roi-Soleil”) betegségből való felépülése alkalmából az irodalmi alap gondozója felszólította a költőket, írjanak e nagy öröm hatása alatt egy szép költeményt. Racine ünnepi ódája is felkeltette a figyelmet, a király mellett a kegyosztót is dicsérte, melynek hatására az ő neve is felkerült az évjáradék-listára.
 
== Drámaírói munkássága ==
Thérèse Du Parc színésznőnek írta Andromaché c. drámáját, nagy siker közepette mutatták be a [[Louvre]]-kastélyban 1667-ben. A következő évben barátai kérésére és biztatására [[Arisztophanész]] Darazsak c. komédiájának hatására Racine is írt egy vígjátékot ''A pereskedők'' címen. A darabot még 1668-ban többször is bemutatták, legnagyobb sikert [[Versailles]]-ban aratott. A király és közvetlen környezete felszabadultan szórakozott a vígjáték komikus karakterein, s azokon a mulatságos szituációkon, melyekbe belesodródtak. Az [[1660-as évek|1660-as]], [[1670-es évek]]ben Racine alkotói ereje teljében volt, legsikeresebb és legérettebb drámáit ebben az időszakban alkotta, a közönség körében talán még az is előnyére vált, hogy arcvonásai hasonlatosságot mutattak a [[XIV. Lajos francia király|Napkirályéval]], a róla készült korabeli portréfestmények is igazolni látszanak ezt a feltevést.
 
Sikerei miatt Molière, de főleg Pierre Corneille hívei körében számos irigye akadt, megindultak az irodalmi “pengeváltások”, sőt dehonesztáló mende-mondákkalmendemondákkal is igyekeztek jó hírnevét befeketíteni, amikor 1668-ban Thérèse Du Parc színésznő mérgezés következtében meghalt, Racine-t is bűnösnek vélték, a színésznő családja nyíltan megvádolta. A művésznő csakugyan mérgezés következtében halt meg, de Racine bűnrészessége utólag sem igazolódott.
 
Egy év múlva, 1669-ben Racine már a Bourgogne-társulat következő vezető színésznőjébe, Champmeslébe szeretett bele, mellette élte át a szerelmi szenvedély és a féltékenység kínjait, amelyek aztán elkövetkező drámáiban is nagy szerepet játszanak. Természetes, hogy ebben az időszakban került legtávolabb régi janzenista tanáraitól, attól a vallásos világnézettől, amelyet tőlük az apátságban elsajátított, nyíltan is ellenük fordult, teljesen a királyi udvar miliőjének vonzásában élt, ebben a miliőben születtek legnagyobb drámái, amelyeket sorozatosan mindig nagy sikerrel adtak elő.
 
== Magyarul ==
 
*
*''Mitridates. Szomorújáték''; ford. Zechenter Antal; Landerer, Pozsony, 1781
*''Phaedra. Tragoedia''; ford. Horváth Döme; Szilády Ny., Kecskemét, 1851
 
== Források ==
 
* [[Szerb Antal]] (1942). A világirodalom története. 2. köt. Budapest, Révai. pp. 54–57.
* Dobossy László (1963). A francia irodalom története. 1. köt. Budapest, Gondolat. pp. 216–232.
69 449

szerkesztés