Főmenü megnyitása

Módosítások

18 bájt hozzáadva ,  8 hónappal ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
Az i. e. 1570–60-as években a thébai uralkodók többször próbálkoztak a hükszoszok elleni hadjárat felszerelésével. Többnyire azonban már a kezdeti lépéseknél kudarcot vallottak, éspedig saját nemességük jóvoltából, akik nem lelkesedtek a háború gondolatáért, hiszen így is mindenük megvolt. Már [[Szenahtenré Jahmesz]], majd fia, [[Szekenenré Ta-aa]] is háborúztak. Ám hiába voltak az ifjabbiknak kiváló tulajdonságai (az utókor a beszédes „Hős” vagy „Bátor” melléknévvel ruházta fel), ha lehetőségeit saját nemessége szabta szűkre. Egyiptomban még mindig nem létezett az állandó hadsereg intézménye, de valószínűleg egyetlen thébai uralkodó sem lett volna képes ilyet felállítani az anyagi lehetőségek hiányában. Az egyiptomi haderő afféle [[banderiális hadsereg]], melynek hadba szólítása a nemesség anyagi erejétől és hajlandóságától függött. A parasztok és kézművesek hadra fogása és felfegyverzése is a nemesség feladata lett volna. Maga a Hős valószínűleg csatában esett el, mert megtalált múmiáján súlyos sebek éktelenkednek, fejsebébe igen jól beleillik egy harci szekerce foka. Bár akár összeesküvés áldozata is lehetett.<ref>Watterson, 56. old.</ref>
 
Az első jelentősebb sikereket a Hős fia, [[Kamosze]] érte el az i. e. 1550-es években, dacára a nemesség passzív hozzáállásának. Kamosze hamarosan szintén elesett, és öccse, [[I. Jahmesz]] folytatta művét. Leküzdendő nehézségeire igazán jellemző az a tény, hogy a hükszosz dinasztia egészen uralkodásának 8. évéig, 1542-ig fennállt. Eközben azonban [[Núbia|Núbiában]] a feje tetejére állt a világ. A középbirodalmi erődvonalban a kusiták lettek az urak. Már nem Egyiptom déli határának védelmét szolgálták, hanem Núbia északi határait jelölték ki. Núbia teljesen önállóvá vált, katonai ereje pedig elegendő volt arra, hogy Thébában a [[XIV. dinasztia|XIV. dinasztiát]] egy núbiai herceg, [[Neheszi (fáraó)|Neheszi]] alapítsa meg. A XVII. dinasztia alatt a kusiták nyílt szövetségre léptek a hükszoszokkal. Kamosze járőrei elfogtak egy futárt, aki mint kiderült, Avariszból igyekezett Kús földjére.
 
{{idézet|Aauszerré, Ré fia, Apop, üdvözletét küldi fiamnak, Kús uralkodójának (vagy Kús uralkodója fiának?). Miért keltél fel anélkül, hogy azt tudomásomra hoznád? Nem látod-e, mit tett ellenem Egyiptom? Kamosze, ha élete meg nem szakad, saját földemen támad rám. Pedig én nem támadtam rá ilyen módon, nem tettem vele azt, amit ő tett velem. Úgy határozott, hogy eme két országot, az enyémet és a tiédet zaklatja, pusztítja. Jer hát, hajózz alá a folyón! Ne félj! Lám ő (Kamosze) itt van nálam, így hát senki sincsen, aki Kemetben szembe szállna veled, én pedig íme nem nyitok neki szabad utat, míg meg nem érkezel. Akkor felosztjuk Egyiptom városait (magunk között), és a mi (két) országunk örömben gyarapszik.}}
148 606

szerkesztés