Az École polytechnique elvégzése után híd- és útépítészetiútépítő mérnök lett. 1804-ben a Lycée Bonaparte-on a matematika, majd 1809-ben az analizis tanára, 1816-ban pedig az École polytechniqe-on examinátor és tanár lett, mely minőségében 1825-ig működött. 1843-ban a Bureau des longitudes-ben nyert állást. 1813-tól fogva az Institutnek tagja, 1852-től fogva szenátor is volt. Legnagyobb érdemei a mechanika terén vannak és működése a fizika ezen ágára nézve korszakalkotó. Poinsot első művének ''(Éléments de statique)'' megjelenése után a tudományos világ még nem igen ismerte el nagy érdemeit, csak némelyek, nevezetesen [[Auguste Comte]], látták át az eredmények nagy fontosságát. A ''Nouvelle théorie de la rotation des corps'' megjelenésekor azonban már a tudományos világ figyelme Poinsot-ra fordult. Poinsot életrajza megvan a ''Correspondance sur l'école royale polytechnique''-ben (1814-1816-ik évf. 3. kötet, 93. old.)<ref>V. ö. Michaud, Biographie universelle (33. köt.).</ref>
