[[Kép:Terreur blanche 1795.jpg|jobbra|bélyegkép|265px|Fehérterror 1795. A jakobinusok és a sans-culotte-ok terrorját – főleg Dél-Franciaországban – a royalisták fehér terrorja váltotta fel]]
'''A thermidori reakció''' az [[1790-es évek]] végén honosodott meg, maga a „reakció” szó korábban csak [[természettudomány]]okban volt ismert. A [[Francia Akadémia]] [[1798]]-as szótárában közölt definíció szerint: „Reakció. Átvitt értelemben olyan pártról mondják, amelyik bosszút áll és így is cselekszik.” A múlt század végén és a jelen százasszázad elején főként [[Alphonse Aulard]] és [[Albert Mathiez]] újították fel, majd [[Albert Soboul]] és mások közvetítésével vált általánossá – a felfogásbeli különbségek ellenére – a mai történeti irodalomban. Egyedisége folytán külön is megemlítjük [[François Furet]]-nek a thermidori fordulatról kialakított véleményét. Már [[Denis Richet]]-vel közösen írt monográfiájában arra tette a hangsúlyt, hogy nemcsak folytatódott a forradalmi mozgalom, hanem meg is haladta korábbi kereteit annyiban, amennyiben igyekezett konszolidálni leglényegesebb vívmányait: az alapvető emberi szabadságjogokat és a [[kiváltság|privilégium]] nélküli tulajdont. Újabb művében, „Gondolkodni a francia Forradalomról”, Furet „hasadásnak” („coupure”) minősítette thermidort, majd így folytatta: „Ez a képviseleti legitimitás győzelme a forradalmi legitimitás fölött, a hatalom által gyakorolt ellenőrzés saját forradalmi ideológiája fölött, és mint [[Karl Marx|Marx]] mondja, a tényleges társadalom revánsa a politikai illúzión.” El kell ismerni, hogy Furet egy valóságos történeti összefüggést emelt ki, amelyet a [[Francia direktórium|Direktórium]] még láthatóbbá tett. Bármiként is van, valamennyi történész a törést, a választóvonalat hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, a forradalom visszatérését [[polgár (városlakó)|burzsoá]] kereteibe, a visszanyúlást [[1789]]-hez.
