„Alekszandr Szergejevics Gribojedov” változatai közötti eltérés

1817-ben a külügyi kollégiumban (minisztériumban) vállalt szolgálatot, ahonnan ugyanabban az évben a [[Irán|perzsiai]] orosz követséghez került titkári minőségben. Három évet töltött Teheránban[[Teherán]]ban, utána a kaukázusi orosz hadsereg parancsnokának titkári teendőit látta el Tifliszben (ma: [[Tbiliszi]]). Itt is, mint korábban az egyetemen, kapcsolatot tartott a későbbi dekabrista felkelés több résztvevőjével. Ekkor kezdte írni ''Az ész bajjal jár'' című vígjátékát, és hogy befejezhesse, hosszabb szabadságot kapott. Egy barátja vidéki udvarházában, majd Moszkvában és Szentpéterváron fejezte be a munkát. A mű kiadását vagy színházi bemutatását azonban nem tudta elérni, így 1825 szeptemberében visszautazott a Kaukázusba. Ott tartóztatták le és vitték Szentpétervárra az összeesküvésben való részvétel gyanúja miatt. Gribojedov végig tagadott, és bizonyítékok hiányában végül szabadon engedték.

1826-tól a Kaukázusban diplomáciai szolgálatban állt, jelentős szerepe volt az 1826–1828-as orosz-perzsa háborút lezáró békekötés előkészítésében és aláírásában. Érdemeiért [[I. Miklós orosz cár|I. Miklós cár]] kitüntetésben és pénzadományban részesítette, és mint meghatalmazott minisztert küldte újból [[Irán|Perzsiába]]. Előzőleg Gribojedov megnősült, a grúz Nyina Csavcsavadzét vette feleségül, de nélküle indult el végzetes állomáshelyére. Feladata volt ellenőrizni a békeszerződés feltételeinek betartását, és biztosítania kellett Perzsia semlegességét az 1828-1829[[Orosz–török háború (1828–29)|1828–1829-es orosz-török háború]] idején. Ő maga azonban új küldetésére lényegében politikai száműzetésként tekintett.