Wikipédia

„Atlanti csata (második világháború)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→‎1941: aprók
→‎1942: aprók
173. sor:
=== A keleti parton ===
Karl Dönitz amerikai akciója a Paukenschlag ''(Dobpergés)'' hadművelet nevet kapta. A német búvárhajók érkezése teljesen felkészületlenül érte az amerikaiakat: a keleti part mentén mindenféle kíséret nélkül közlekedtek a teher- és tartályhajók, üzeneteiket nem rejtjelezték, a tengerparti városokat nem sötétítették el és működtek a világítótornyok. A hadművelet első áldozata a ''Norness'' tankhajó volt január 14-én.{{refhely|Edwards|98-99. oldal|azonos=98-99.}}
[[File:Allied_tanker_torpedoed.jpg|250px|thumb|balra|<center>A Hatteras-foknál süllyedő ''Dixie Arrow'' tankhajó 1942. március 26-án</center>]]
Az amerikaik az addigi hadi tapasztalatok ellenére is késlekedtek a konvojok megszervezésével, és a part mentén közlekedő hajók könnyű prédává váltak. Nehezítette az amerikai reagálást az is, hogy párhuzamosan egy másik háborút is vívtak a [[Japán Birodalom]] ellen a [[Csendes-óceán]]on, amely a bevethető hadihajók jelentős részét felszívta. Az amerikai rombolók messze voltak, a flotta nagy csatahajóit óvták a japánoktól, és mindössze a parti őrség kisméretű hajói járőröztek az atlanti vizeken.{{refhely|Keegan|190. oldal|azonos=190.}}
 
A németek vérszemet kaptak, és a tengeralattjárók egyre délebbre húzódtak, először a Hatteras-fokig, majd egészen [[Florida|Floridáig]]. Ezeken a tengereken a hajók teljesen védtelenek voltak, és a németek számolatlanul küldték az óceán fenekére őket, köztük rengeteg tartályhajót, amely [[Venezuela]] és a [[Mexikói-öböl]] között közlekedett.{{refhely|Churchill 2.|15-16. oldal|azonos=15-16.}} Ennek nyomán az elveszített szövetséges hajók száma drámaian megemelkedett: 1942 január-márciusbanjanuár–márciusban a németek 1,25 millió tonnányi hajóteret küldtek a tenger mélyére,{{refhely|Keegan|190. oldal|azonos=190.}} a január-júniusjanuár–június időszakban, amelyet a németek ''boldog időnek'' neveztek, pedig többet, mint az 1942-t megelőző másfél évben.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}} Dönitz szinte megrészegedett az eredményektől, és minden szabad hajót az óceán nyugati partjára küldött, és ezzel az észak-atlanti konvojok egy időre fellélegezhettek.{{refhely|Edwards|100-101. oldal|azonos=100-101.}}
 
Miután az elsüllyesztett tankhajók hiányzó szállítmánya miatt olajhiány fenyegette az amerikaiakat, segítséget kértek, és februárban megérkezett a Brit Királyi Haditengerészet tíz korvettje és 24 felfegyverzett halászhajója. Áprilisban elindultak az első szervezett konvojok, és április 14-én sikerült az első német búvárhajót elsüllyeszteni az amerikai partok előtt.{{refhely|Churchill 2.|21. oldal|azonos=21.}} A kereskedelmi hajók csak nappal, egyik kikötőtől a másikig közlekedtek, éjszakára lehorgonyoztak. Májusra kiépült a védelmi rendszer az egész úton, és Dönitz a [[Karib-tenger]]re vezényelte a tengeralattjárókat, ahol a teherhajók még mindig magányosan közlekedtek.{{refhely|Churchill 2.|24. oldal|azonos=24.}}{{refhely|Keegan|190. oldal|azonos=190.}} Ezután a [[Gibraltár (brit tengerentúli terület)|Gibraltár]]- környéki vizeken, majd [[Freetown]] előtt tűntek fel a búvárhajók. Hitler tartott attól, hogy a szövetségesek megszállják az [[Azori-szigeteketszigetek]]et vagy [[Madeira|Madeirát]], ezért arrafelé is cirkáltatott tengeralattjárókat.{{refhely|Churchill 2.|25. oldal|azonos=25.}} Végül azonban Hitler, akit aggasztott a Wehrmacht helyzete a Szovjetunióban, arra utasította az admirálist, hogy parancsolja vissza hajói túlnyomó többségét az északi vizekre.{{refhely|Edwards|100-101. oldal|azonos=100-101.}}
 
A pusztítás mindazonáltal rettenetes volt. Hét hónap alatt a szövetségesek hárommillió tonnányi hajóteret vesztettek, ebből a britek 181 hajót és 1,3 millió tonnát. A veszteségek alig egy tizedeegytizede került ki konvojban haladó hajók közül, a többieket mind magányos útjukon támadták meg a tengeralattjárók. Eközben a németek alig vesztettek búvárhajót. A német pusztítás még nagyobb lehetett volna az észak-atlanti vizeken, ha Hitler utasítást ad a felszíni flotta bevetésére, de attól tartott, hogy a szövetségesek Norvégiában akarnak partra szállni. Admirálisai hiába érveltek a tengeri offenzíva mellett, Hitler hajthatatlan volt, így a ''Tirpitz'' [[Trondheim]]ben, a ''Scharnhorst'' és a ''Gneisenau'' [[Brest]]ben maradt.{{refhely|Churchill 2.|17. oldal|azonos=17.}} A német hajóknak azonban a hírük is elég volt ahhoz, hogy zavarják a konvojközlekedést. A ''Tirpitz''től való brit félelmek vezettek a [[PQ–17-es konvoj]] katasztrófájához, mert a német hadihajókról kapott téves információk miatt visszavonták a teherszállítók védelmét, kiszolgáltatva így őket a támadóknak.{{refhely|Keegan|192. oldal|azonos=192.}} Jelentősen hozzájárult a veszteségekhez, hogy a németek 1941 februárjában újabb rotort adtak az Enigmához, és a britek csak a következő évre törték fel az új kódot.{{refhely|Murray}}
 
Márciusban a brit kommandósok lerombolták a [[Saint-Nazaire|saint-nazaire-i]] kikötőt, ahol a világ egyik legnagyobb javítódokkja volt. Ez volt az egyetlen hely, ahova a ''Tirpitz'' sérülten behajózhatott volna, így még kockázatosabbá vált az óriási csatahajót az óceán nyílt vizeire vezényelni.{{refhely|Churchill 2.|23. oldal|azonos=23.}}
192. sor:
Azonban hiába kezdték ontani a búvárhajókat a német gyárak, Dönitz egyre nehezebben talált gyakorlott legénységet. A háború kezdete óta csaknem száz tengeralattjáró veszett el. A legénység ilyenkor vagy elpusztult, vagy hadifogságba került. Az új tengeralattjárók tisztjeit, matrózait a flotta más egységeitől vezényelték át, és egyre rövidebb kiképzés után küldték csatába.{{refhely|Edwards|139. oldal|azonos=139.}} A szövetségesek anyagi fölénye mellett ennek is köszönhető, hogy 1942 nyár végére havi tízre emelkedett az elsüllyesztett tengeralattjárók száma.{{refhely|Edwards|161. oldal|azonos=161.}}
 
PusztulásukbaPusztulásukban egyre nagyobb mértékben játszott szerepet a szövetséges légierő. Ebben az időszakban minden második búvárhajót repülő, elsősorban az Izlandra[[Izland]]ra telepített 120. repülőszázad [[B–24 Liberator|Liberatorai]] semmisítettek meg, amelyek képesek voltak akár 18 órán át a levegőben maradni. Ezzel 900 kilométerre csökkent az a távolság, amelyet a hajóknak légi fedezet nélkül kellett megtenniük Grönlandtól délre.{{refhely|Edwards|161. oldal|azonos=161.}} A gépek felszerelésében megjelent a levegő-felszín radar (ASV) és a Leigh fényszóró, amelyet a német tengerészek istenverte fénynek ''(Das verdammte Licht)'' neveztek.{{refhely|Edwards|163. oldal|azonos=163.}} Az új felderítési eszközök ellensúlyozására a német hajókat passzív rádiólokátor-észlelő műszerekkel szerelték fel, amelyek jelezték, ha egy radar rádióhullámai elérték a hajót.{{refhely|Keegan|193. oldal|azonos=193.}}
 
E két eszközzel a repülőgépek megtalálták az éjszaka a felszínen úszó tengeralattjárókat, és pontos támadásokat intéztek ellenük. Ráadásul nemcsak a grönlandi rés, ahová nem értek el a bombázók, szűkült emiatt, hanem az addig védett [[Vizcayai-öböl]] is veszélyessé vált, ahol a búvárhajók kihajóztak a nyílt óceánra, illetve visszatértek támaszpontjukra.{{refhely|Edwards|163. oldal|azonos=163.}}
 
Amerika hadba lépésével párhuzamosan felgyorsult a kereskedelmi hajók építése az Egyesült Államokban, elsősorban a könnyen összeszerelhető T10 szabvány-tartályhajószabványtartályhajó és a Liberty típusú szabvány-teherszállítónak köszönhetően. Egy ilyen hajót átlagosan három hónap alatt, nyáron már négy hét alatt készítettek el, de a [[Robert E. Peary]]t mindössze 111 óra alatt rakták össze 1942. november 14-ei gerincfektetésétől számítva.{{refhely|Keegan|191. oldal|azonos=191.}}{{refhely|Edwards|121. oldal|azonos=121.}}
 
=== Vissza az óceánra ===
202. sor:
[[Fájl:Consolidated Liberator - The Battle of the Atlantic 1939-1945 CA122.jpg|250px|bélyegkép|balra|<center>A búvárhajók réme, a [[B–24 Liberator|Liberator]]</center>]]
 
A konvojok védelmét azonban az szolgálta a leginkább, ha elhagyták a megszokott útvonalat, és így elkerülték a tengeralattjáró-őrláncokat. 1942 júliusa és 1943 májusa között például 174 veszélyeztetett konvojból 105-öt sikerült békés vizekre irányítani, 53 esetében minimalizálták a veszteséget, és csak 16 karaván futott bele a németekbe.{{refhely|Keegan|188. oldal|azonos=188.}} A hajókaravánok hatvan százalékának sikerült veszteség nélkül elérnie kijelölt célállomását.{{refhely|Murray}} Ebben nagy szerepet játszott, hogy a szövetségesek bevezették a magas frekvenciás iránymérésiránymérést (HF/DF, tengerészeti [[szleng]]ben a ''Huff Duff'') is, amely lehetővé tette, hogy a konvojt követő tengeralattjáró helyzetét, annak üzenetei alapján, a kísérő hadihajók megállapítsák.{{refhely|Keegan|189. oldal|azonos=189.}} Emellett megkezdték a kísérőhordozók hadrendbe állítását, amelynek révén a harci gépek sokkal közelebbről indulhattak a tengeralattjárók ellen.{{refhely|Keegan|182. oldal|azonos=182.}}
 
Az év végén kezdte meghozni első gyümölcseit a megerősített szövetséges védelem, amely főleg a nagy hatótávolságú repülőgépeknek volt köszönhető, amelyeket Roosewelt Nagy-Britanniába telepített, de a decemberi, majd a következő év januári relatíve alacsony veszteséget nem sikerült állandósítani.{{refhely|Karsai|190-191. oldal|azonos=190-191.}}{{refhely|Churchill 2.|26. oldal|azonos=26.}} A második fél évben jelentősen megnőtt az elpusztított tengeralattjárók száma is: míg az első hat hónapban 21 búvárhajót semmisítettek meg a szövetségesek, a második fél évbenfélévben már 65-öt.
{{refhely|Murray}}
 
1942 október-novembereoktóber–novembere mindezek ellenére katasztrófa volt a szövetségesek számára. Októberben 105 hajó (566 939 brt), novemberben pedig 123 hajó (768 732 brt) süllyedt a mélybe. A szövetségesek szerencséjére decemberben és 1943 januárjában óriási viharok dühöngtek az Atlanti-óceán északi részén, amelyek megnehezítették a tengeralattjárók tevékenységét.{{refhely|Murray}}
 
=== Partraszállás Afrikában ===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Atlanti_csata_(második_világháború)”