„Kapoli Antal (fafaragó, 1867–1957)” változatai közötti eltérés

Ősei generációk óta a juhászkodással foglalkoztak. 12 éves korában kezdett a pásztorkodással és a fafaragással foglalkozni. Először csak saját kedvére, később már megrendelésre készítette a parasztság körében alkalmazott használati és dísztárgyakat. Pásztorbotok, botok, kobakok, kulacsok, só- és paprikatartókat készített. Mintáit maga találta ki. Ismerte az ősi motívumok - figurák, virágdíszek - jelentését, melyeket használt, s néhányat maga is kitalált. Munkái senkiével össze nem téveszthetők. Többször alkalmazott virágdíszítményeket, egyes jeleneteket a pásztorok és betyárok világából. Sokszor változtatta lakóhelyét, vándorlásai során egész [[Somogy megye|Somogy]]ban látta a kortársak és az elődök által készített faragásokat. Művei számos kiállításon szerepeltek, köztük a [[Néprajzi Múzeum]]ban, a [[kaposvár]]i múzeumban és számos egyéb kiállítóhelyen. Tehetségét élete alkonyán több kitüntetéssel is elismerték. 1954-ben a [[A Népművészet Mestere díj|Népművészet Mestere]] címet kapta, 1955-ben pedig [[Kossuth-díj]]as népművész lett. 1957-ben, 90 éves korában hunyt el.<br>Fia [[Kapoli Antal (fafaragó, 1893–1971)|ifj. Kapoli Antal]] juhász, fafaragó szintén Népművészet Mestere díjas lett.