„William Ramsay” változatai közötti eltérés

Sir '''William Ramsay''' ([[Glasgow]], [[1852]]. [[október 2.]] – [[High Wycombe]], [[1916]]. [[július 23.]]) skót kémikus. Felfedezte az [[argon]], [[neon]], [[kripton]] és [[xenon]] nemesgázokat, valamint elsőként izolálta a [[hélium]]ot, aminek addig csak a színképét ismerték a Napból. 1904-ben [[kémiai Nobel-díj]]ban részesült.

William Ramsay 1852. október 2-án született GlasgowbanGlasgow-ban id. William Ramsay mérnök és felesége, Catherine Robertson egyetlen gyermekeként. Nagybátyja a neves geológuageológusa, Sir [[Andrew Ramsey]] volt. Kálvinista nevelésben részesült, és amikor 1866-ban befejezte a középiskolát a Glasgow Academy-ben, a [[Glasgowi Egyetem]]en kezdett klasszikus irodalmat tanulni. Papnak szánták, de érdeklődése a természettudományok, azon belül a kémia felé fordult. Fizikatanára [[William Thomson (matematikus)|Lord Kelvin]] volt. 1869-től másfél évig vegyésztechinkuskéntvegyésztechnikusként dolgozott egy laboratóriumban, majd 1871 áprilisában Németországba utazott, hogy a [[Tübingeni Egyetem]]en [[Wilhelm Rudolph Fittig]]nél folytassa tanulmányait. 1872-ben, 19 évesen megvédte doktori disszertációját, amelyet a toulilsav és nitrotouilsav kémiai tulajdonságairól írt.

Ramsey tudományos munkássága négy szakaszra osztható: a glasgowiglasgow-i (1874–1880), ahol többnyire szerves kémiával foglalkozott; a bristol-londoni (1880–1894), melyben a folyadékok és gőzök kritikus állapotait vizsgálta; a korai londoni szakasz (1894–1900), ahol a nemesgázokra koncentrált; és a kései londoni periódus (1901–1916), amikor a radioaktivitás jelenségét tanulmányozta.

GlasgowbanGlasgow-ban első mentorától, John Fergusontól megörökölt egy adag [[Piridin|piridinbázis]] preparátumot, amelyből különféle oxidációs kísérletekkel piridinsavakat nyert és sikerült szintetizálnia a piridint. Vizsgálta az általa készített piridinsavak és az olyan alkaloidokból képzett savak közötti kapcsolatot, mint a [[kinin]] és a kinkonin. Ramsay az elsők között volt, akik megfelelő magyarázatot tudtak adni a [[Brown-mozgás]] jelenségére.

Bristolban Ramsay a folyadékok és gőzök [[Kritikus pont (termodinamika)|kritikus állapotait]] tanulmányozta és mintegy harminc cikket közölt ebben a témában. Ezekben az években megalapozta technikai tudását a gőzök és gázok laboratóriumi vizsgálatához és többek között megtanult üvegedényeket fújni. Munkáját folytatta Londonban is és sikerült igazolnia az [[Eötvös Loránd]] által meghatározott összefüggést a [[felületi feszültség]] és a hőmérséklet között (ún. [[Eötvös-szabály]]). Kidolgozott egy módszert, amivel folyadék halmazállapotú anyagok molekulasúlyát lehetett meghatározni.

1894-ben meghallgatta [[John William Strutt|Lord Rayleigh]] előadását a levegőből izolált és kémialiagkémiailag előállított [[nitrogén|nitrogéngáz]] sűrűsége közötti különbségről; (a jelenségre még [[Henry Cavendish|Cavendish]] hívta fel a figyelmet 1785-ben). Rayleigh úgy vélte, hogy a kémiai nitrogén valamilyen ismeretlen könnyű gázzal lehet szennyezve; Ramsey szerint viszont a légköri nitrogénhez társulhatott idegen gáz. Mindketten nekiláttak az analízisnek. Ramsey égetéssel eltávolította az oxigént a levegőmintából, a nitrogént pedig hevített [[magnézium]]mal kötötte le, amiből így [[magnézium-nitrid]] keletkezett. A maradék, viszonylag nehéz gáz azonban mindenféle kémiai reakcióval szemben semlegesnek mutatkozott. 1894. augusztus 4-én levelet írt Rayleighnek, aki válaszában közölte, hogy ő is részleges sikerrel járt. Eredményüket közösen jelentették be, és a felfedezett gázt [[argon]]nak nevezték el.

1895. február 1-én felhívták a figyelmét, hogy a William Hillebrand által 1890-ben [[cleveit]] ásványból előállított, nitrogénnek gondolt gáz is argon lehet. Ramsay gyenge [[kénsav]]ban hevítette az ásványt és analizálta a felszabaduló gázt. Ennek során színképelemzést is végrehajtottak és meglepetésükre az azonosnak bizonyult azzal a [[hélium]]éval, amit [[Pierre Janssen]] 1868-ban fedezett fel a Nap [[Színképelemzés|spektrumában]] és úgy gondolták, hogy a Földön nem fordul elő. Március 27-én Ramsay bejelentette a földi hélium izolálását. Morris Travers-szel közösen megállapította fizikai tulajdonságait és kiderítette, hogy kémiailag az is teljesen inert. A későbbiekben felismerte, hogy a [[tórium]]- és [[uránium]]tartalmú ásványok szintén tartalmaznak héliumot és ezzel magyarázta a gáz légköri jelenlétét is.

Ramsay a hélium és argon [[Mengyelejev-táblázat]]ban való elhelyezése után feltételezte, hogy a két elem között léteznie kell még más, hasonló természetű nemesgázoknak. 1898-ban folyékonyra hűtött levegő elpárologtatásával frakcionálta annak összetevőit és az oxigén és nitrogén eltávolítása után elemezte a maradék spektrumát. Május 31-én Ramsey és Travers felismerte egy új elem sárga-zöld színképvonalait; ezt [[kripton]]nak nevezték el. Pár nappal később sikerült szerezniük folyékony tisztított argont, amelynek párologtatásával és színképelemzésével június 12-én felfedezték a [[neon]]t (valamint a metargont, de arról kiderült, hogy szennyeződés volt). A kripton tisztítása során kiderült, hogy mintegy 20%-ban egy másik, kevésébékevésbé illékony és kék sávban elnyelő elemet, [[xenon]]t tartalmaz, amelynek felfedezését 1898. szeptember 8-án közölték.

Ramsay 1902-ben kezdett foglalkozni a radioaktív anyagok ún. "kigőzölgésével", "emanációjával", amelyet a [[Ernest Rutherford|Rutherford]] a tóriumhoz, F. E. Dorn pedig a [[rádium]]hoz kötött. Ez a gáz kémiailag teljesnteljesen inertnek bizonyult. 1903-ban Ramsey és Frederick Soddy felvette a rádium-bromidból távozó emanáció színképét és abban többek között héliumot találtak. Vizsgálati anyag azonban csak nagyon kevés állt rendelkezésre és részletes spektrumot csak évekkel később tudtak felvenni. Egyúttal megállapították hogy az emanáció egyatomos gázt is tartalmaz, melynek atomtömege 223 dalton. A anyagnak C. Schmidt adta a radon nevet 1918-ban.

1888-ban a [[Royal Society]] tagjává választotta. Tiszteletbeli tagja volt Írország, Németország, Csehország, Hollandia, Olaszország, Oroszország, Ausztria, RmániaRománia, Norvégia és Svédország tudományos akadémiáinak.

==Családja és személyisége==

Ramsay 1881-ben vette feleségül Margaret Buchanant; egy fiuk (William George) és egy lányuk (Catherine Elizabeth) született.

Ramsayt ismerősei örök optimistának, kulturált úriembernek írták le, akinek az volt a mottója, hogy "légy kedves mindenkihez". Fiatalos lelkesedése, energiája, közvetlensége mindenkire hatással volt a környezetében; jellemét a rázúdított kitüntetések sem változtatták meg. Több nyelven beszélt folyékonyan és sokat utazott. 1912-ben hivatalosan visszavonult, de Londonban maradt, míg a következő évben be nem fejeződtek közös kísérletei Frederick G. Donnannal; ezután vidékre, [[Hazlemere]]-be költözött. Az [[első világháború]] során őt is elragadta a németellenes hangulat, ennek ellenére halálát minden nemzet tudósai meggyászolták.