„Villámháború” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címkék: indulatos írásjelek Vizuális szerkesztés |
Visszavontam 176.63.134.71 (vita) szerkesztését (oldid: 20907835) Címke: Visszavonás |
||
1. sor:
[[Fájl:Poland2.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Lengyelországi hadjárat|Villámháború Lengyelországban]] (1939. szeptember 1–14.)]]
== AZ elso szexx!+!!!!!!!!!!!!!!!! 18+ xd léollll mfsrklfdshkhjsgbhjfvashjdvfsghjdvghDVGHwVDGhDVCGDVHAJDVGHAWDVFGWADFgWACDFWCFDCAWGDCAWGFCDFWACDFAWCdgfhaWFSDFRGWDCRFGWCDFADCFWCDfwDCFGHWCDFHGTWA [[második világháború]] idejére a németek már felmérték az első világháborús tervek bukásának hadászati okait, és módosítottak kiképzési rendszerükön is, hogy a tervezettől eltérő körülmények esetén is képesek legyenek sikerre vinni a hadműveletet. A [[Franciaország]] lerohanását célzó haditervükben nagy szerepet szántak a villámháborús taktikának, ami az ekkor már a 40 km/h-t elérő sebességű tankokon alapult. A huszonhat évvel korábbi tapasztalatokat kamatoztatták, taktikájuk legfőbb célja az lett, hogy az ellenségnek semmiképpen sem szabad időt hagyni statikus védelem kiépítésére, állandóan mozgásban tartva, űzve kell szétforgácsolni erőit, illetve bekeríteni az erősen védett állásokat (tapasztalatok bizonyítják, hogy a védekező harcok lelkileg sokkal megterhelőbbek a támadóknál, és az állandó menekülés-állásfoglalás-bekerítés-kitörés-menekülés gyorsan aláássa a legénység morálját). A német taktika a páncélos ékek gyors előretörésén, illetve a különféle egységek és fegyvernemek (gyalogság, harckocsizók, repülők) együttműködésén alapult. Paradox módon a francia hadvezetés éppen ellenkező következtetést vont le az első világháborús tapasztalatokból, és a passzív védekezésben, statikus harcállásokban látta a hatásos védelem eszközét. [[Maginot-vonal|Erődrendszerüket]] a németek megkerülték, és a tétova francia hadvezetés, a gyors harckocsik és a jól szervezett német utánpótlás miatt Franciaország 6 hét alatt vereséget szenvedett. ==▼
A '''Blitzkrieg''' [[német nyelv|német]] kifejezés, magyar megfelelője: '''villámháború''', amely főként a [[második világháború|második világháború]]ban a [[Német Birodalom|német]] [[Wehrmacht]] által indított különböző hadműveletek stratégiáját és taktikáját jelenti. A „Blitzkrieg” kifejezés azután terjedt el széleskörűen, hogy a [[Time (magazin)|Time magazin]] 1939. szeptember 25-i számában<ref>{{cite news |author= |authorlink= |coauthors= |title=POLISH THEATRE: Blitzkrieger |url=http://content.time.com/time/magazine/0,9263,7601390925,00.html |work= |publisher=TIME Magazine |date=1935-09-25 |accessdate=2017-10-01 }}</ref> egy, a [[Lengyelországi hadjárat]]tal foglalkozó angol nyelvű publikációban megjelent. A szó nem szerepelt a Wehrmacht hivatalos terminológiájában sem a háború előtt, sem közben.
== Első világháború ==
A korábbi hadászati elvekkel szembeforduló, újszerű hadviselési formát az [[első világháború]] tapasztalatai alapján kívánták alkalmazni, ahol a [[Schlieffen-terv]] lényege az volt, hogy kihasználva Németország jobb felkészültségét, az ellenséget ([[Franciaország]]ot és szövetségeseit, illetve [[Orosz Birodalom|Oroszország]]ot) még azelőtt megadásra kényszerítse, hogy maguk kellően fel tudtak készülni a harcra. [[Alfred von Schlieffen|Schlieffen]] tervében nagy szerepet játszottak a gyors csapatmozgások. A terv papíron jól festett, azonban nem állta ki a valóság próbáját. Például napi 30-40 km-es menettávokat írtak elő, amit egy hivatásos katona teljesít, de a német sereg nagy része sorozott polgárokból, kereskedőkből, iparosokból állt, akik nem voltak hozzászokva a nagy fizikai megterheléshez és a menet során is szinte harctéri körülményekhez. Továbbá a Németország által felvonulási terepként használt országokban ([[Belgium]], [[Luxemburg]]) több helyen ellenállásba ütköztek, amit a tervet mindenáron teljesíteni akaró tisztek és altisztek keményen letörtek. Az itt elkövetett kegyetlenkedésekkel az [[antant]] sajtója eltúlzó módon foglalkozott, hogy országai közvéleményét gyorsan a németek ellen hangolja. A valós körülmények miatt lényegesen lassabban előrehaladó német sereget végül sikerült állóháborúra kényszeríteni, amit már nem nyerhetett meg.
A [[katonai doktrína|katonai doktrínában]] és a taktikában a 19. század végéhez képest nem került sor jelentős változtatásokra (a [[porosz–francia háború]] során szintén fontos szerep jutott a gyorsaságnak és a vasúti szállításnak, továbbá az első világháború előestéjén valamennyi nagyhatalom vezérkara támadó haditervet készített). Az első világháború során műszaki szempontból az ekkor még nagyon lassú, gyalogossebességű tankok alkalmazása, katonai szempontból a helyi erőfölény létrehozása és az áttörést megvalósító rohamcsapatok megjelenése volt az, ami előkészítette a talajt második világháborús német hadviselést. Ehhez azonban sokkal gyorsabb járművekre, tankokra volt szükség.
== Második világháború ==
▲
A [[Szovjetunió]] elleni, [[1941]] júniusában indított [[Barbarossa hadművelet|támadás]] során is a gyors lerohanás eszközével akartak élni, de számításaikat keresztülhúzták az Európában nem tapasztalt távolságok, a rossz közutak és az ezzel kapcsolatos problémák: nehezített [[utánpótlás]], [[kommunikáció]], [[közlekedés]] és az addig nem tapasztalt [[partizán]]tevékenység is. Ahogy hátráltak is oroszok, utánpótlásuk egyre rövidebb, a németeké egyre hosszabb utat tett meg a csapatokig. A logisztikai problémákat tovább nehezítette a korán beköszöntő tél, ugyanis a német hadsereg téli felszerelése elégtelen volt. [[1941]] decemberére, öt hónap előretörés után a németek már [[Moszkva]] alatt álltak, de a keletről átcsoportosított szovjet haderők visszavetették őket. A következő év tavaszán a keleti front déli szakaszán, a Don és a Volga, illetve a Kaukázus felé támadtak a német csapatok, ám Sztálingrádnál hosszas városi harc kezdődött, majd a [[sztálingrádi csata]] a 6. hadsereg felmorzsolódásával végződött.
| |||