„Juliette története, avagy a bűn virágzása” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
41. sor:
{{Idézet 2|A természet mulatságra teremtette az embert; ez a legelső törvénye, amely szívem örök sarokköve leend. Úgy kell az áldozatoknak, végül is az egyensúly nélkül önmagát pusztítaná el a világegyetem; a természet gaztettek által tartja fenn magát és nyeri vissza jogait, amelyeket elbitorolt az erény. Fogadjunk hát a természetnek, adjuk át magunkat a bűnnek! |Juliette (''Juliette története'', [[de Sade márki]] tollából)}}
Azonban később mégis történt valami- talán egyik késői ismeretsége, ''Corville úr'', s az ő figyelme és tapintata változtatott rajta, talán Juliete maga tért jobb belátásra, húga szörnyű halála után. Mindenesetre az asszony belép a karmelitákhoz és néhány év alatt az ájtatosság, az életbölcsesség és szigorú erkölcsök eleven szobrává válik.
===Az „esztétika”===
Az [[erotika]] úgyszintén örök toposza - a [[képzőművészet]] mellett- az [[irodalomnak]]. A regény esztéikájáról ''[[Michel Delon]]'' ''A sade-i test'' című esszéjében az alábbiakat írja: „''A testek elrendezése az elbeszélésben, az a színpadias jelleg, amelyet a meseszövés és az illusztráció kölcsönöz neki, kétségkívül a barokk esztétikának felel meg, melynek mintáját Sade éppen Rómában találhatta meg. (...) A sade-i esztétika, amint már sejthettük is, az erotikában oldódik fel. A test szépsége nem egyéb, mint az érzéki izgatás és a szexuális élvezet lehetősége, azaz arra való képessége, hogy részt vegyen egy oly módon felfogott természet fő mpzgásaiban, amely csupán folyamatos akció és reakció, alkotás és rombolás. A tudat rögzíti a határokat, az átmeneti pillanatokat, míg maga is foglyává nem válik az őt tagadó mozgásoknak. Ezért az írásra marad az a feladat, hogy érzékelhetővé tegye a test rángásait és nyugtalanító villódzásait.''”<ref>[http://www.c3.hu/scripta/vulgo/1/01/delon.htm c3.hu-delon]</ref>
 
==A Juiette és a Justine==