1839-ben kezdte meg tanulmányait az [[École normale-balépett,supérieure]]-ön. 1843-ban a matematikai tudományok doktora lett. Miután több líceumongimnáziumban tanított, 1870-ben a [[Sorbonne]]-on a kísérleti mechanika tanára lett, később (1874-18841874–1884) mint Serret helyettese a differenciál- és integrálszámítást adta elő, de csak élete utolsó hónapjaiban helyeztetetthelyezték át erre a tanszékre. 1875-től a párizsi tudományos akadémia tagja volt. Mint tudós [[Augustin Cauchy|Cauchy]]-nak egyik legkiválóbb tanítványa; [[Charles Birot]]-val együtt készített számos függvénytani dolgozatával megmutatta, hogy milyen termékenyek voltak Cauchy-nak e tárgyra vonatkozó eszméi. FőműveiFő művei: ''Théorie des fonctions doublement périodiques'' (Párizs, 1859), és ''Théorie des fonctions elliptiques'' (u. o. 1875), melyeket Briot-val együtt írt meg.
