„Lengyel örökösödési háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a parma |
|||
35. sor:
[[I. Szaniszló lengyel király|Stanisław Leszczyński]], az 1709-ben elűzött lengyel király azonban szintén vissza kívánt térni trónjára, és számított vejének, [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos királynak]] támogatására. XV. Lajos főminisztere, [[André Hercule de Fleury|Fleury bíboros]] úgy vélte, ha Nyugat felől beavatkozik a lengyel trónviszályba, agresszió látszata nélkül csapást mérhet régi ellenfelére, a Habsburgokra. Fleury számára indifferens volt a jövendő lengyel király személye, de úgy látta, megújíthatja a hagyományos francia–lengyel szövetséget, egyben korlátozhatja az [[Orosz Birodalom|Orosz]] és a [[Habsburg Birodalom]] térnyerését Észak- és Kelet-Európában. A francia király apósának trónigénye kiváló ürügyet nyújtott XV. Lajosnak, hogy megalázza Ausztriát, és meg akarta szerezni a [[Lotaringia történelme|Lotaringiai Hercegséget]], amelynek uralkodója, az ifjú [[I. Ferenc német-római császár|Ferenc István herceg]] volt, VI. Károly császár leányának, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] főhercegnőnek jövendőbelije. A lotaringiai herceg házassága révén a Habsburg érdekterület veszélyesen közel juthatott volna a francia határhoz. [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] tehát Stanisław Leszczyński trónigényét támogatta.
XV. Lajost támogatta a nagybátyja, a [[Bourbon-ház]]ból való [[V. Fülöp spanyol király|V. Fülöp]] [[Spanyolország uralkodóinak listája|spanyol király]] is, aki második feleségétől, [[Farnese Erzsébet spanyol királyné|Farnese Erzsébet királynétól]] származó fiai számára a [[
A két Bourbon uralkodó szövetségéhez csatlakozott a [[Savoyai-ház]]ból való [[III. Károly Emánuel szárd–piemonti király]], Savoya hercege is, aki a [[Milánói Hercegség]]et akarta megszerezni a [[Habsburg Birodalom]]tól.
| |||