„Az Egyesült Királyság történelme” változatai közötti eltérés

a
a (Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ)
A tagországok megőrizték bizonyos intézményeik függetlenségét, például a különálló maradt a skót presbiteriánus egyház és az anglikán egyház, továbbra is önállóak maradtak az oktatási rendszerek; és a skót és angol jog érvényben maradt a nekik megfelelő területen.
 
A politikai integrációt elsősorban [[Anna brit királynő|Anna]] királynő szorgalmazta. Anglia számára azért volt előnyös a szerződés, mert a skótok lemondtak a királyválasztás jogáról és arról hogy Londontól függetlenül szövetséget köthessenek más európai hatalmakkal (amit az esetleg arra használhatott volna, hogy Skóciából inváziót intéz az angolok ellen). Utóbbinak annál is inkább fennállt a veszélye, mert Anglia éppen a [[spanyol örökösödési háború]] miatt hadban állt Franciaországgal. Bár [[John Churchill|Marlborough hercege]] sorra nyerte a csatákat (először szerezve sikereket az angol fegyvereknek az európai kontinensen a [[százéves háború]] óta) és 1709-ben a franciák az összeomlás peremére kerültek, a franciaellenes szövetségben repedések keletkeztek és Párizsnak sikerült stabilizálnia helyzetét. 1710-ben Nagy-Britanniában az addigi háborúpárti [[Tory és Whig|whig]] kormány helyett a békét szorgalmazó [[Tory és Whig|tory]]k kerültek hatalomra és végül 1713/14-ben kompromisszummal zárták le a háborút.
 
==18. század==