„Félix Dupanloup” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Művei |
|||
6. sor:
A bölcsészetet és hittudományokat a Saint-Sulpice-ről nevezett papnevelő intézetben végezte. Pappá szentelését követően, egymásután több plébániára küldték és nemsokára mint az [[Orléans-i ház|orléans-i hercegek]] hitoktatója, hitszónoklatai által nagy hírnévre tett szert. 1837-ben a párizsi Saint Nicolas-ról nevezett kis szeminárium elöljárójává lett, 1838-ban mint a párizsi érsek közhelynökét [[Róma|Rómába]] küldték, ahonnan mint római prelátus és mint hittudor tért vissza. 1841-ben a párizsi egyetemen a szónoklattan tanárává nevezték ki. Élénk és érdekes előadása nagyszámú hallgatót szerzett a [[Sorbonne]]-nak. De előadásait nem koronázta siker, mert [[Voltaire]]-ről heves vitatkozásba kezdett és kénytelen volt előadásait idő előtt befejezni. [[Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord|Talleyrand]] herceg halálos ágyán a már akkor mindenki által magasztalt Dupanloup-t hívatta magához, és őneki jutott az a szerencse, hogy megtéríthette az utolsó percben [[Autun]] egykori püspökét. 1849. április 9-én orleansi püspök lett és ez idő óta még feltűnőbb munkásságot fejtett ki. Vallási, egyházpolitikai, társadalmi, bölcsészeti vagy neveléstudományi téren nem volt fontosabb kérdés, melyben Dupanloup gyakorlott, tudós és szellemes tolla részt nem vett volna. Különös gondot fordított a nevelésügy felvirágoztatására. Rövid egymásutánban hagyták el a sajtót a nevelésről szóló és a nevelésnek minden ágát felkaroló művei és amit az elméletben hirdetett, azt a gyakorlatban is keresztül vitte azáltal, hogy egyházmegyéjének tanításügyét szigorral és lelkiismeretesen gondozta, sőt püspöki lakában iskolát is állíttatott saját költségén. Amikor az [[1850-es évek]]ben [[Jean-Joseph Gaume|Gaume]] az ó-klasszikus auktoroknak kiküszöbölése céljából mozgalmat indított, síkra szállt a görög és latin remekírók tanítása mellett és a klasszikusok helyes tanulmányozásának szükségességét bizonyította.
1854-ben a francia akadémia az elhunyt [[Pierre-François Tissot|Tissot]] helyébe tagjának választotta. Székfoglaló beszéde, mely Tissot-nak és a tudományoknak szép méltatása volt, jó ideig beszéd tárgyát képezte a francia irodalmi körökben. 1871-ben önként kilépett az akadémiából, mert az ateista [[Émile Littré]]t tagjának választották. [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] idejében különösen nagy tevékenységet fejtett ki a katolikus ügyek érdekében. Ő volt az, aki erélyesen védte szóval és írásban a szorongatott római pápát. Az
==Művei==
19. sor:
* Méthode générale de catéchisme (1841, 2 kötet, 2. kiadás, 1861, 3 kötet)
* Le Christianisme présenté aux hommes du monde (1844, 6 kötet)
==Magyarul==
*Dupanloup Bódog beszéde a malinesi második egyetemes kath. congressuson; ford. az "Idők Tanúja" munkatársai, kiad. Lonkay Antal; Vodiáner Ny., Pest, 1864
*Dupanloup Bódog: A september 15-diki conventio és a december 8-diki encyclica; ford., bev. Füssy Tamás; Szent-István-Társulat, Pest, 1865
*Bódog Dupanloup: Az 1869-ki egyetemes zsinat; ford. Ágoston Antal; Athenaeum Ny., Pest, 1868
*A gyermek, annak erényei és hibái; ford., bev. Váradi Károly; Bába Ny., Szeged, 1895
*A keresztény családanyák könyve. Bódog Dupanloup a keresztény nő, különösen a keresztény családanya méltóságáról és hivatásáról értekező szent beszédei; átdolg., kiad. Aiben Mátyás; Pázmány-Sajtó, Szatmár, 1896
*Kolos Károly: Jeanne d'Arc élete; Félix Doupanloup, Roy Just-Jean-Étienne után; Szt. István Társulat, Bp., 1909 (Népiratkák)
==Források==
| |||