A '''reformkor''' ([[1825]]-től [[1848]]-ig) elnevezés elejére a fejlődésben Nyugat-Európa mintaadó államaihoz (elsősorban [[Anglia|Angliához]] és [[Franciaország]]hoz) képest lemaradt magyar társadalomban végbemenő újítási, modernizációs szándékra utal. A korszak idején számtalan szociális, gazdasági, kulturális vívmány született, elsődlegesen: a [[jobbágy]]kérdés rendezése, az önálló, modern ipar megteremtése, a Himnusz és egyéb nemzeti összetartozást kifejező költemények, valamint a polgári átalakulás útjában álló akadályok elhárítása. Mindezek alapkövei lettek az öntudatra ébredő nemzet újkori történelmének, s elvezettek a modern, polgári Magyarország megteremtéséhez.
Főbb kezdeményezői: [[Széchenyi István]], ''"A legnagyobb magyar"''; [[Kossuth Lajos]]; [[Wesselényi Miklós (politikus, 1796–1850)|Wesselényi Miklós]], ''"Az árvizi hajós"'' és [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]], ''"A haza bölcse".''
