„Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Megjegyzés |
|||
96. sor:
Sokkal gyümölcsözőbb volt az 1839–40-es országgyűlés, amelyen Deák államférfiúi bölcsessége és önmérséklete a legszebb sikereket aratták. Az 1837-es reakció, a kormánynak a szólás- és sajtószabadsága ellen intézett támadásai, [[Wesselényi Miklós (politikus, 1796–1850)|Wesselényi]] és [[Kossuth Lajos|Kossuth]] üldözése kötelességévé tették az ellenzéknek, hogy a [[Magyarország Kormánya|kormány]] előterjesztéseit csak akkor tárgyalja és fogadja el, amikor a [[nemzet]] sérelmeinek orvoslása biztosítva van. Másrészt a kormánynak szüksége volt a haderő megszavazására, s kerülnie kellett mindent, ami tekintélyét [[Európa]] előtt gyengíthette volna. Deák volt az, aki e viszonyok közt létrehozta a megegyezést. A kormány szabadon bocsátotta a politikai foglyokat, megígérte az alkotmányos szabadság megtartását, és lényegében hozzájárult a nemzeti követelések teljesítéséhez, a diéta pedig megszavazta az adót és a katonaságot. „Félre minden irigységgel, hazám fiai, adjuk neki az elsőséget” – írta [[Széchenyi István|Széchenyi]] Deákról 1840. április 30-án.{{refhely|Szinnyei||Pallas}}
Az országgyűlésen tartott beszédei közül különösen az 1839. augusztus 14-i magaslik ki. A nemzetnek a főrendekhez és a koronához fűződő viszonyát fejtegette, egyaránt hatva az észre és az érzelemre. Mint a nemzeti jogok [[Apologetika|apologétája]], mint azon igazság hirdetője, hogy a király és nemzet közti bizalom csak a jogok kölcsönös tiszteletén alapulhat, méltó elődje e beszéd az 1861-es feliratnak. Az országgyűlés után a [[büntető törvénykönyv]] szerkesztésének szentelte magát. A javaslaton, amit [[Deák-féle btk.|Deák-féle btk-nak]] is szokás nevezni, meglátszott szellemének a hatása. Elvi ellensége volt a [[halálbüntetés]]nek, és a felekezetek közötti vegyes házasságok kérdésében mutatott új irányt a közvéleménynek. [[Zala megye|Zala vármegye]] híres feliratát e tárgyban ő fogalmazta meg. Amikor az ellenzék a [[nemesség]] adózását, a közteherviselést írta zászlajára, [[Forintos György (politikus)|forintosházi Forintos György]] (1792–1857) zalai volt főszolgabíró, veszprémi püspök anyagi támogatásával sikerült a helyi kisnemesség támogatását megnyerni – többek között nagy sümegi lakodalmakkal –,<ref>{{cite journal|author=Molnár András |title=Deák Ferenc követté választásának ára / Kortesköltségek Zala megyében 1843-ban |journal=Századok|volume=145|issue=3|pages=694|year=2011|pmid=20616106|doi=10.1093/bmb/ldq019}}</ref> és megdöntötte a zalai közgyűlésen az adózás elvét. Bár Deákot akkor is – akarata ellenére, közfelkiáltással – megválasztották követnek, a vérrel szerzett mandátumot <!--Erről legalább egy mondat kellene, hogy milyen véres esemény történt akkor.--> visszautasította{{Jegyzet*|„A (Zala) Megyei Könyvtár mellett áll az Ómegyeház, amelyben visszavetette követi megbizatását, mivel ólmosbottal, itallal szerezte meg azt neki pártja.” ([[Keresztury Dezső]]: A józanság lángelméi - Deák Ferenc emlékének)}}, és más vármegye követségét sem vállalta el. Zala így követ nélkül maradt, hiszen akárkit jelöltek vagy választottak meg, az azonnal lemondott.{{refhely|Szinnyei||Pallas}}
Az 1843–44. évi országgyűlésen nagyon is érezhető volt a távolléte. Az ellenzék, többsége dacára, a legfontosabb kérdést, az adózást nem volt képes keresztülvinni. Az országgyűlés után a [[Védegylet (reformkor)|Védegylet]] felállítása, majd az [[adminisztrátori rendszer]] foglalkoztatta a kedélyeket. Deák a Védegylet elvével nem értett egészen egyet, de mivel a mozgalmat már megindították, nem akart elszakadni Kossuthtól, akivel akkoriban igen bensőséges viszonyban volt, és [[1845]]. [[február 9.|február 9-én]] Szentgróton ([[Zalaszentgrót]]) tartott beszédében felhívta a figyelmet a magyar ipar támogatására. Ettől még [[Széchenyi István]] támadása sem térítette el.{{refhely|Pallas}}
| |||