„Dialektus” változatai közötti eltérés

A dialektus fogalomkörének tisztázásához mindenekelőtt arra kell választ adni, hogy mikor (mitől) azonos, és mikor (mitől) különböző két nyelv; ez a nyelvazanosságnyelvazonosság problémája. Sokan úgy gondolják, hogy ez a kérdés a két csoport által beszélt nyelv hasonlósága alapján könnyen megválaszolható, ez azonban a hasonlóság meglehetősen szubjektív és graduális volta miatt nem adna pontos és elfogadható választ. Egy adott nyelv nyelvváltozatának (dialektusának, nyelvjárásának) azon változatokat szokták tekinteni, amelyek beszélői nehézségek nélkül [[Kölcsönös érthetőség|kölcsönösen megértik]] egymást. Ugyanakkor a szociolingvisztikában itt is akad számos kivétel: ugyanis sokszor különbözőnek tekintenek olyan nyelveket, amelyek beszélői között nincs kölcsönös megértési nehézség (például a [[Horvát nyelv|horvát]] és a [[Szerb nyelv|szerb]], vagy a [[Spanyol nyelv|spanyol]] és az [[Asztúriai–leóni nyelv|asztúriai]]), valamint ennek ellenkezője, amikor egyetlen nyelvnek tekintenek olyanokat, amely változatainak beszélői nem mindig értik meg egymást (például a [[Német nyelv|német]] vagy az [[Olasz nyelv|olasz]] nyelvjárásai). A fenti okfejtésből látható tehát, hogy az önálló nyelv fogalma sokkal inkább politikai és kulturtörténetikultúrtörténeti, mintsem tudományos nyelvtörténeti kategória. E problémakör szemléltetésére gyakran szokták mondani: ''„külön nyelv az, amelyik mögött egy hadsereg és flotta áll”''.<ref>[http://www.tintakiado.hu/book_view.php?id=27 ''Mikor azonos két nyelv? – Bevezetés a nyelvtudományba''], Kálmán László – Trón Viktor, 2., bővített kiadás, [[Tinta Könyvkiadó]], [[Budapest]], [[2007]], p. 34.</ref>

Az előző részben arra próbáltunk választ keresni, hogy mikor mondható két nyelvváltozatról, hogy azonos. Az alábbiakban szociolingvisztikai értelmebenértelemben vizsgáljuk meg a kérdést, vagyis néhány példán keresztül bemutatjuk, hogy mikor tekinthető egy adott nyelvváltozat önálló nyelvnek, vagy csak dialektusnak.