„Szuperkontinens” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Frissítés az angol nyelvű szócikkből. Folytatás. |
Frissítés az angol nyelvű szócikkből. Folytatás. |
||
40. sor:
== Általános kronológia==
Két szembeálló modell van a szuperkontinensek fejlődésére a földtörténet során. Az első modell elmélete, hogy legrégebben két elkülönült szuperkontinens létezett egy időben Vaalbara (3636-2803 millió évvel ezelőtt) és Kenorland (2720-2450 millió évvel ezelőtt). A [[neoarchaikum]]i szuperkontinens Superiából és Sclaviából állt. Ezek a részek a neoarchaikumban leszakadtak mintegy 2480 és 2312 millió évvel ezelőtt, majd később összeütközve Nuna (Northern Europe North America, azaz Észak-Európa, Észak-Amerika) részei lettek (mintegy 1820 millió évvel ezelőtt). Nuna tovább fejlődött a [[mezoproterozoikum]]ban, elsősorban fiatal korú földívekkel és más földdarabokkal összeütközve, mintegy 1000 millió évvel ezelőtt létrehozta [[Rodinia|Rodiniát]]. Mintegy 825-750 millió évvel ezelőtt Rodinia részekre szakadt. A "hógolyó Föld" klímája a kontinens feltöredezése által kiváltott változások következménye volt. Mielőtt azonban Rodinia teljesen szétszakadozott volna, néhány része újra egyesült [[Gondwana (őskontinens)|Gondwanában]] (mintegy 530 millió évvel ezelőtt). Pangaea mintegy 300 millió éve alakult ki Gondwana, [[Laurázsia]], Baltica és Szibéria összeütközéséből.
A második modell (Protopangea-Paleopangea) paleomágneses és geológiai bizonyítékokon alapszik és azt javasolja, hogy a kontinentális kérget mintegy 2,7 milliárd évvel ezelőtt egyetlen szuperkontinenssé állt össze, ami az [[ediakara]] időszakban, 0,6 milliárd évnél nem régebben töredezett fel. Ez a rekonstrukció abból a megfigyelésből származik, hogy hosszú időszakokon keresztül (megközelítőleg a 2,7-2,2 1,5-1,25 és 0,75-0,6 milliárd évvel ezelőtti időszakok), a paleo[[Földi mágneses mező # Mágneses sarkok|mágneses pólusok]] kisebb módosulásokkal egy majdnem statikus helyzet felé közelítenek. A közbeeső időszakokban a pólusok egy egységes, látszólagos poláris vándorútnak megfelelően mozognak. Mivel ez a modell azt mutatja, hogy a paleomágneses adatokon alapuló rendkívüli követelmények egy meghosszabbított kvázi egység feltételezésével elégíthetők ki, el kell tekinteni a kontinensek többszöri szétválásától, amit az első modell javasol, bár az első fázis (Protopangea) lényegében magában foglalja az első modell szerinti Vaalbarát és Kenorlandot.
| |||