„Monroe-elv” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
22. sor:
A Monroe-elv meghirdetése hozzájárult ahhoz, hogy a Szent Szövetség amúgy is problematikus latin-amerikai intervenciója a spanyol uralom fenntartása érdekében lekerült a napirendről. További élénkebb reakciókat azonban nem váltott ki a világ akkori vezető nagyhatalmai részéről, mivel hozzájuk képest a fiatal Egyesült Államok nem rendelkezett komolyabb erőforrásokkal, sem a tengereken, sem szárazföldön nem rendelkezett elegendő haderővel ahhoz, hogy érdekeit hathatósan érvényesítse. Ezekben az években azonban Nagy-Britannia és nem is olyan régi gyarmata, az Egyesült Államok között jelentős érdekazonosság állott fenn a nemzetközi politika fő területein. A brit flotta pedig ekkoriban vitathatatlanul a tengerek ura volt, így a szigetország hathatós segítséget nyújtott Washingtonnak a doktrína érvényesítésében. Az Egyesült Államok külpolitikája számára pedig ez a kongresszusi üzenet irányadó volt nem csak a következő évtizedekben, hanem még a 20. században is.{{refhely|Tarján}}
Az USA eleinte nem hivatkozott az elvre, például akkor sem tiltakozott, amikor a britek 1833-ban elfoglalták a [[Falkland-szigetek]]et. Először 1845-ben [[James Knox Polk]] elnök figyelmeztette Nagy-Britanniát és Spanyolországot, hogy ne létesítsenek támaszpontokat [[Oregon]]ban, [[Kalifornia|Kaliforniában]] és a [[Yucatán-félsziget]]en. 1867-ben az USA katonai nyomást gyakorolt a mexikói határon, hogy a franciákat az általuk létrehozott mexikói bábcsászárság megszüntetésére kényszerítse.{{refhely|cultura-mti}} [[III. Napóleon francia császár]] végül lemondott szándékáról, de ez ekkor még inkább az európai
A Monroe-elv egyik jellegzetes gyakorlati alkalmazása a [[Spanyolország]] elleni [[kubai függetlenségi háború]]ba történt amerikai beavatkozás, a [[spanyol–amerikai háború]] volt a 19. század végén. Az Egyesült Államok a saját megszületésétől fogva úgy tekintett Kubára, mint természetes terjeszkedési területére. Az ott kirobbant spanyolellenes függetlenségi harc jó alkalmat teremtett a régi tervek megvalósítására. A spanyol-amerikai háború során az Egyesült Államok, nagy mértékben a helyi felkelőkre támaszkodva, könnyen legyőzte a [[gyarmatosítás|gyarmattartó]] Spanyolországot, de annak volt [[gyarmat (terület)|gyarmatai]], [[Kuba]], a [[Fülöp-szigetek]], [[Guam]] és [[Puerto Rico]] teljes amerikai befolyás alá, gyarmati vagy [[félgyarmat]]i státusba kerültek.{{refhely|Bihari}}
| |||