„Magyar Mickiewicz Társaság” változatai közötti eltérés

A tagok havonta, kéthavonta gyűltek össze felolvasásokat, ünnepélyeket vagy megemlékezéseket tartani. Leggyakrabban a [[Fészek KlubMűvészklub|Fészek Klubban]]ban jöttek össze. A kiemelt eseményeket az [[Országház]] épületében, a [[Magyar Külügyi Társaság]] termében tartották. A világháború éveiben az [[Otthon Írók és Hírlapírók Köre|Otthon Írók és Hírlapírók Körében]] találkoztak, ami a korabeli értelmiség egyik kedvelt helye volt.

A Társaság az első években alárendelt szerepet játszott a [[Magyar–Lengyel EgyesülethezEgyesület]]hez képest, bár vezetőik gyakran ugyanazok a személyek voltak. Ennek oka, hogy a legfőbb célkitűzés ekkoriban még az volt, hogy a [[versailles-i békeszerződés]]sel elszigetelt Magyarország számára barátot és politikai szövetségest találjanak. Politikailag független szervezet akkor működhetett, amikor a két ország közeledése már megtörtént.

A szervezet hivatalos lapja a Magyar–Lengyel Kurír volt. A háborús pusztítások miatt a megjelent 24 évfolyamból csak az 1946-1947-es évfolyamok lapszámai maradtak fenn, melyeket az [[Országos Széchényi Könyvtár|OSZK]] és aaz Parlamenti[[Országgyűlési Könyvtár]] őriz napjainkban. Az újságban többek között Miklóssi, [[Antall József (politikus, 1896–1974)|id. Antall József]] és [[Bevilaqua-Borsodi Béla|Bevilaqua]] cikkei jelentek meg.

A két világháború között a tagok gyakran tartottak előadásokat szerte az országban Mickiewiczről és a lengyel-barátságról, így [[Debrecen]]ben, [[Eger]]ben, [[Esztergom]]ban, [[Győr]]ben, [[Kassa|Kassán]], [[Kiskunfélegyháza|Kiskunfélegyházán]] és [[Komárom (Magyarország)|Komárom]]ban. [[1934]]-ben a [[Pan Tadeusz]] megalkotásának 100. évfordulóján előadóülést rendeztek a [[Magyar Tudományos Akadémia|Magyar Tudományos Akadémián]], melyen Lukács, [[Zulawski Andor]] és [[Nemes Erdeős László]] tartott előadást Mickiewiczről, [[Józef Piłsudski|Piłsudskiról]] és az [[1919]]-–[[1921]] között zajló [[Lengyel-szovjetlengyel–szovjet háború|lengyel-bolseviklengyel–bolsevik háborúról]]. 1935 novemberében, Mickiewicz halálának 80. évfordulóján szintén emlékülést tartottak. Lukács megnyitója után Palóczi Mickiewiczről, [[Kertész János (bibliográfus)|Kertész János]] [[Lengyelország]] és az Andrássyak kapcsolatáról beszélt. Az ülésen részt vett [[Stanisław Łepkowski]] lengyel követ és [[Odeschalchi Klára]] hercegné. (A hercegné [[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|Andrássy Gyula]] legfiatalabb unokája, a [[Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottság]] alelnöke volt.) A szervezet [[1943]]-ban Esztergomban tartotta legsikeresebb vándorgyűlését, amelyen sokak mellett [[Henryk Sławik]], a mártíromságot szenvedett lengyel újságíró is felszólalt.

1936-ban Palóczi felvetette azt az elméletet, hogy a budapesti [[János-hegy]] eredetileg [[III. János lengyel király|Sobieski János]] lengyel királyról]] lett elnevezve a 18. század elején, és nem [[Hunyadi János]]ról vagy [[I. János magyar király|Szapolyai János]]ról. A Társaság javasolta, hogy táblával pontosítsák a János-hegy megnevezését. Mintául az szolgált volna, hogy [[Vilnius]]ban [[Báthory István erdélyi fejedelem|Báthori István]] magyar hadvezéréről, [[Bekes Gáspár]]ról nevezték el a [[Bekes-halom|Bekes-halmot]] ([[Litván nyelv|litvánul]]: ''Bekešo kalnas''). Ugyancsak 1936-ban történt ugyancsak, hogy A Magyar Mickiewicz Társaság nagydíja címmel kitüntetést alapítottak. [[1940]]-ig 10 elismerést adtak ki ebből.

[[1937]]-ben a [[Fővárosi Közmunkák Tanácsa|Fővárosi Közmunkák Tanácsától]] azt kérték, hogy a Kertész utcát nevezzék át Mickiewicz utcának, de kezdeményezésük nem volt sikeres. Ugyanebben az évben tervbe vették [[Veress Endre (történész)|Veress Endre]] történész 10 kötetes Báthori-kori lengyel-magyarlengyel–magyar forrásgyűjteményének a kiadását, ami pénzhiány miatt nem valósult meg.

[[1938]]-ban jelent meg [[Bardócz Árpád (költő)|Bardócz Árpád]] költő Hetedik ősz c. kötete, mely [[Julian Tuwim]] lengyel költő verseinek magyar fordítását tartalmazta. Az évtized második felében [[Kovács-Karap Ernő]] lengyelből, [[Sziklay János]] németből lefordította Mickiewicz fő művét, a Pan Tadeuszt. Utóbbi fordítás kiadását a Társaság előkészítette, de megjelenését [[1939]]-ben hivatalosan nem engedélyezték a megjelenését a fordítás hiányosságaira hivatkozva. Feltehető, hogy a döntésben [[LengyelországLengyelországi megszállásahadjárat|Lengyelország német megszállásának]] is szerepe lehetett.

A Társaság utolsó törvényes ülését [[1944]]. február 21-én tartotta, a. [[Margarethe hadművelet|Magyarország német megszállása|német megszállástmegszállását]] követően már nem működhetett. Vezetői közül [[Bajcsy-Zsilinszky Endre|Bajcsy-Zsilinszky]], Kertész és Palóczi mártíromságot szenvedett, ahogy több más tag is. Miklóssi származása miatt szintén a [[Gestapo]] letartóztatásában volt, de megmenekült.