Főmenü megnyitása

Módosítások

egy bájt törölve ,  9 hónappal ezelőtt
'''Armstrong''': ''Bepörögtünk és nem tudjuk leállítani. A balra forgás folyamatosan gyorsul.''
 
A forgás hamar elérte az egy fordulatot másodpercenként. A fellépő centrifugális erő hatására az űrhajósok szédülni kezdtek, amely azzal fenyegetett, hogy hamarosan elvesztik az eszméletüket, majd akár meg is halhatnak, ha nem tesznek a forgás ellen valamit. A helyzet kezdett olyan rosszararosszra fordulni, hogy az űrhajósok látása kezdett elhomályosodni a szédüléstől és nem tudták leolvasni a műszereket. Ekkor merült fel Armstrongban az egyetlen használható lehetőség. Az űrhajónak két különálló, más-más célra tervezett kormányrendszere volt, a Föld körüli pályán használt OAMS (Orbital Attitude and Maneuvering System) és a csak a légköri visszatéréskor használt RCS (Reentry Control System) Az egyetlen dolog, amit ebben a helyzetben alkalmazni lehetett, az OAMS kikapcsolása és váltás az RCS-re. Ez azonban szigorúan tilos volt a műveleti tervek szerint, mivel az RCS-t csak a légköri visszatérés közben lehetett használni, ha valamiért ebből a rendszerből idő előtt kifogyott a hajtóanyag, az a biztonságos visszatérést és leszállást veszélyeztette volna. Armstrong a vészhelyzetben mégis úgy határozott, hogy deaktiválja az OAMS-t és működésbe hozza a vélhetően jól működő másik párhuzamosan működő kormányrendszert és azzal állítja meg a forgást.<ref name="OTSoT_ch11_6"/>
 
A forgás megállítására való első kísérlet kudarcot vallott, az átkapcsolás után Armstrong nem tudta stabilizálni az űrhajót. Majd következett egy próbálkozás Scott részéről is, aki ugyanolyan sikerrel járt. Ekkor újraellenőrizték a kapcsolók állását, hátha valamelyik irányító kapcsoló maradt rossz állásban és ekkor vége engedelmeskedett a rendszer és sikerült stabilizálni az űrhajót. Tették mindezt a pályájuk egy olyan szakaszán, amikor ismét rádiócsendben repült az űrhajó és csak magukra voltak utalva. Miután a helyzet megoldódott, Armstrong még megkereste a hiba okát. Visszakapcsolta az OAMS-t és egyesével végigtesztelte a fúvókákat, amelynek végén a nyolcas számú fúvóka bizonyult hibásnak, aktiválása után azonnal újra indult az űrhajó pörgése. Természetesen a hiba diagnosztizálását követően Armstrong ismét deaktiválta az OAMS kormányrendszert.<ref name="OTSoT_ch11_6"/>
 
A repülések szigorú szabályai szerint attól a pillanattól kezdve, hogy az RCS-t aktiválták a lehető leggyorsabban le kellett szállni. Az irányítás hamarosan meg is erősítette ezt: az Gemini VIII nem repülheti végig a tervezett négy napos küldetését, hanem törölték az összes hátra levő feladatot és az űrhajó lehető leggyorsabban történő leszállítását határozták el. Ezzel csak egy komolyabb probléma mutatkozott, a keringés precessziója miatt egy azonnali leszállás a Csendes-óceánrsóceánra trvődötttevődött, miközben a mentőalakulatok az eredetileg tervezett atlanti-óceáni leszállóhelyen várták az űrhajót. A vészhelyzeti protokoll azonban könyörtelen volt, az űrhajónak az első adandó alkalommal le kellett szállnia és erre a Csendes-óceán volt az egyetlen megoldás, ahol csak vészhelyzeti ügyeletet tartott az amerikai hadiflotta. Az irányítás a hetedik keringésre határozta meg a leszállást a lehetséges tartalék leszállóhelyek (ahol tartózkodtak amerikai hajóegységek) figyelembe vételével.<ref name="OTSoT_ch11_6"/>
 
[[Fájl:Armstrong and Scott with Hatches Open - GPN-2000-001413.jpg|bélyegkép|Neil Armstrong és David Scott a leszállóegységben várják a mentőhajót]]
Névtelen felhasználó