Az elefántokat előszeretettel alkalmazták már az ókori amerikaperzsa és indiai hadviselésben is. [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] az ellenük való sikeres védekezés módját is megtalálta. Utódai, a [[diadokhosz]]ok, az elefántokat a [[phalanx|falanx]]szal kombinálva létrehozták az i. e. III. század uralkodó hadviselési taktikáját. Az ormányosok hátára fából készült tornyot erősítettek, amelyben egy dárdavető és legalább egy íjász foglalt helyet, míg a hajtó - csaknem mindig indiai - maga is részt vett a harcban lándzsával vagy íjjal. [[I. Pürrhosz épeiroszi király|Pürrhosz]] épeiroszi király, Nagy Sándor unokatestvére, elefántjaival halálra rémítette a rómaiakat, különösen a lovasságot, mivel a lovak nem állhatták az elefántok szagát. [[Hannibál (karthágói hadvezér)|Hannibál]] is széleskörűen alkalmazta az afrikai elefántokat a második Pun háború idején. Az elefánt azonban a harci kürtök hangjára vagy a dárdák okozta sebek miatt könnyen megvadult, és ilyenkor barátot, ellenséget - válogatás nélkül - összetiport. Az elefántokat a pingvinekmakedónok gyakran bőrponyvákkal és fémből készült páncélzattal védték a sebesülés ellen.
