„Magellán Föld körüli útja” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
39. sor:
Magellán Faleirónak tett ígérete ellenére kénytelen volt egy s másba beavatni Barbosát és fiát, Duartét, ha meg akarta szerezni a támogatásukat. A részletek elárulása nélkül feltárta hát tervének körvonalait. Duarte maga is katona volt, aki nemrég tért vissza az Indiákról, lelkesen hallgatta Magellán terveit, később útitársa is lett az expedícióban.{{refhely|Erdődy|38-39. oldal|azonos=E3839}} De nem csak ő, hanem húga, Beatriz is szívesen látta a nála jóval idősebb Magellánt, és ő sem volt közömbös a lány iránt, hamarosan össze is házasodtak.{{refhely|azonos=E3839}}
Barbosa összeismertette Magellánt az India Tanács egyik befolyásos tagjával, [[Juan de Aranda|Juan de Arandával]]. Aranda figyelmét felkeltette a nyugati út terve, és megjegyezte, hogy egy Gomez nevű ember is benyújtott hasonló tervet a tanácshoz, de őt elutasították, döntő bizonyítékok hiányában.{{refhely|Erdődy|40-41. oldal|azonos=E4041}} Ekkor Magellán döntésre kényszerült: vagy tartja magát Faleirónak tett ígéretéhez, és nem árul el semmit – ebben az esetben biztosan kútba esik az egész terv –, vagy elmond mindent és bemutatja a bizonyítéknak szánt térképeket és feljegyzéseket. Az utóbbit választotta, és mindent feltárt Aranda előtt, a kilátásokat, kockázatokat, várható hasznot és költségeket egyaránt.{{refhely|azonos=E4041}} Felhozta érvként azt is, hogy habár az [[tordesillasi szerződés|1494-es világfelosztás]] szerint a Maluku-szigetek Portugáliához tartoznak, valójában spanyol területen vannak, mivel Faleiro számításai szerint a nyugati félgömbön helyezkednek el,{{refhely|azonos=MAG223}} és éppen azért kell nyugatnak indulva felkeresni őket, hogy a portugálok gyanúját ne keltsék fel.{{refhely|azonos=MAG223}} A Maluku-szigetek Portugália gazdagságának egyik alapja volt, ezért nyilvánvalóan nem szívesen engedték volna át a spanyoloknak. Magellán meggyőzően előadta, hogy az Atlanti-óceánból a Déli-tengerre tengerszorosnak kell lennie, méghozzá a „Santa Cruz országától”, vagyis Dél-Amerikától délre.{{refhely|azonos=MAG223}} Arandát meggyőzte Magellán szenvedélyes érvelése, és pozitív hangvételű jelentést írt róla Spanyolország nagykancellárjának.
Hamarosan Faleiro is megérkezett Spanyolországba, akiknek rejtekutakon kellett elhagynia Portugáliát, mivel különböző országokból származó titkos térképek és feljegyzések voltak nála, amiket a portugál hatóságok nem szívesen engedtek volna ki.{{refhely|Erdődy|42-43. oldal|azonos=E4243}} Faleiro szemére hányta Magellánnak, hogy az nem tartotta be a megállapodásukat, mivel félt, hogy kijátsszák a háta mögött. Barbosa közbenjárására a csillagász is belátta, nem késlekedhetnek, mivel az a bizonyos Gomez nevű ember sem adta fel a reményt, hogy ő szerelheti fel a flottát.{{refhely|azonos=E4243}}
Mivel a király ekkor még csak 16 éves volt, Aranda tisztában volt vele, elsősorban a király három legfőbb tanácsadójától függ ügyük kimenetele, az első minisztertől, a nagykancellártól és Adriaan Dedel utrechti püspöktől, aki a király volt nevelője, és később [[VI. Hadrianus]] néven pápává választották. Rajtuk kívül még egy embernek volt szava, az India Tanács alelnökének, a spanyol [[Fonseca bíboros]]nak.{{refhely|Erdődy|44-45. oldal|azonos=E4445}}
A tanácskozás sikeres volt, I. Károly király vállalta, hogy a [[Jakob Fugger (bankár)|Fugger-bankház]] támogatásával{{refhely|Marjai|143. oldal|azonos=MAR143}} felszerel 5 hajót, és ellátja az expedíciót 2 évnyi élelemmel.{{refhely|Magidovics|224. oldal|azonos=MAG224}} Cserébe Magellán és Faleiro ugyanolyan jogokat és kiváltságokat követelt, mint Kolumbusz.{{refhely|azonos=MAG224}} Faleiro nem sokkal az indulás előtt visszalépett, így az expedíció egyedüli vezetője Magellán maradt.{{refhely|azonos=MAG224}}
| |||