„Fekete István (író, 1900–1970)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:738:810:B7FB:996E:A418:2A9:249E (vita) szerkesztéséről Gg. Any szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
a a faszom ki van
28. sor:
}}
 
== Fekete István Buzi volt ==
'''Fekete István''' ([[Gölle]], [[1900]]. [[január 25.]]<ref>Születése bejegyezve a göllei polgári anyakönyv [https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1942-21484-18010-2?cc=1452460&wc=92SK-HZ9:40680201,46080801,40783302 8/1900 száma] alatt. [https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GPTQ-2MZ?i=385&wc=92SK-HZ9%3A40680201%2C46080801%2C40783302%3Fcc%3D1452460&cc=1452460]</ref> – [[Budapest]], [[1970]]. [[június 23.]]) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, [[Csathó Kálmán]]nal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. [[Jókai Mór|Jókai]] mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8&nbsp;700&nbsp;000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei.<ref>Ifj. Fekete István: Fekete István az Édesapám volt… Móra Könyvkiadó, 2004. 356 old.</ref>
 
==Életrajza==
 
=== Fiatalkora ===
 
[[1900]]. [[január 25.|január 25-én]], a [[Somogy megye]]i [[Gölle|Göllén]] született Fekete Árpád tanító, iskolamester és gazdálkodó és Sipos Anna első gyermekeként.
 
Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték. Az elemi iskola első négy évét (1906–1910) szülőfalujában végezte el, az ötödik évet már [[Kaposvár]]on ([[Az egykori polgári fiúiskola épülete (Kaposvár)|a polgári fiúiskolában]]) kezdte el, ahová egy év múlva a család is elköltözött.
 
Első „vadászélményeit” már nagyon fiatalon (körülbelül 3 éves korában) szerezte, ahogyan a Ballagó idő című életrajzi regényében is említi. 1917 végén önként bevonult katonának, [[1918]] tavaszán iskolájában hadiérettségit tett, majd 1919-ig káplárként szolgált.
 
1923-ban felvették a [[debrecen]]i Gazdasági Akadémiára, de csak az első félévet végezte el. Dunántúliként nem érezte jól magát az Alföldön, visszavágyott a dimbes-dombos dunántúli tájra.
 
1924 januárjában a [[Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar|Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián]] folytatta tanulmányait, ahol [[1926]]-ban mezőgazdászként végzett. A város és az [[Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar|Akadémia]] emléke nem múlt el nyomtalanul életében. A [[Szigetköz]] és a [[Hanság]], valamint [[Magyaróvár]] belvárosa a tanintézetnek helyet adó Vár épületével, a [[Lajta]] több ágával, a hatalmas kiterjedésű gyönyörű park, amelynek közepén a kollégium található, Fekete Istvánt is megihlették. Korabeli leírások szerint tanulmányai végeztével egy kis csomag kézirattal hagyta el [[Magyaróvár]]t. A [[Szigetköz]] pedig később is kedvenc területei közé tartozott, illetve az 1968-ban megjelent Barangolások c. könyvét az akkor fennállásának 150. évfordulóját ünneplő egykori iskolájának ajánlotta. A mű elején olvashatjuk: „A 150 éves [[Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar|Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolának]] szeretettel ajánlja ezt a könyvet öreg diákja.”<ref>[[Walleshausen Gyula]]: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve. Mosonmagyaróvár, 1993. 117-121 old.</ref>
 
Tanulmányai befejeztével [[Bakóca|Bakócára]] került, gróf Mailáth György birtokán kapott segédtiszti állást. Itt ismerkedett meg Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával, akivel [[1929]]. [[december 12.|december 12-én]] házasságot kötött, a bakócai római katolikus templomban.
A fiatal házasok az esküvő után [[Ajka|Ajkára]] költöztek, első közös otthonukba. Itt kapott állást vezető gazdatisztként a holland származású, disznókereskedőből lett földbirtokos, Nirnsee Ferenc birtokán.
 
Munkája alatt fellendült a birtok, hírnevet szerezve neki és gazdájának egyaránt. Tej- és sajtüzemet szervezett az uradalomban, valamint szeszfőzdét is irányított. Mint az ajkai nagybirtok főintézője búzavetőmagot nemesített, eredményei országos visszhangot keltettek, a ''Gazdatisztek Lapja'' is nagy elismeréssel írt róla. Az Országos Állattenyésztési Kiállításokon rendszeresen díjat nyertek az irányítása alatt tenyésztett merinói kosok.
 
Gyermekei gazdatiszti időszakában, Ajkán születtek, lánya, Edit (1930–2013) [[1930]]-ban, fia, [[Fekete István (író, 1932)|István]] [[1932]]-ben. Fekete Edit középiskolai tanulmányait a budai Sacré Cœur-rend leányiskolájában végezte. 1949-ben, alig 18 évesen elhagyta a családi otthont és a Sacré Cœur-rend tagja, apáca lett, még ebben az évben azonban Ausztriába emigrált, mivel feloszlatták a rendet. 1989-ben a [[Vorarlberg]] tartományban található [[Bregenz]] leánygimnáziumának iskolaigazgatójává választották. 2013 februárjában hunyt el.<ref>{{cite web|url=http://www.szerzetes.hu/h%C3%ADr/hittel-%C3%A9s-h%C5%B1s%C3%A9ggel|title=Hittel és hűséggel|author=Bodó Imre|publisher=szerzetes.hu|date=2013-4-1|accessdate=2014-1-18}}</ref>
 
István fia a gödöllői Premontrei Gimnáziumban tanult, az [[1956-os forradalom]]ban való szerepe miatt 1956 decemberében hagyta el az országot. 1957-től 1963-ig Kanadában, 1963 óta pedig az USA-ban, Chicagóban él. Dolgozott mint masszőr, fizikoterapeuta, sportklub-igazgató, üzleti közíró a milliós példányszámú [[Chicago Tribune]] c. napilapnál, s közben három diplomát is szerzett. Később laptulajdonos-főszerkesztője volt az 1905-ben alapított magyar hetilapnak (Chicago és Környéke).
 
=== Írói pálya ===
 
Bár gazdatisztként sikeres pálya állt mögötte és előtte, többre, kreatívabb tevékenységgel töltöttebb életre vágyott. Kezdetben a Nimród c. vadászújságba írt, eleinte szakcikkeket és vadászélmények leírásait, azonban a szerkesztő és vadászíró Kittenberger Kálmán néhány líraibb elbeszélését is elfogadta, és bátorította a kezdő írót. Fekete István nagyjából 1934 körül ébredt rá, hogy irodalmi pálya áll előtte és hogy vágyik is rá, hogy komolyan foglalkozhasson írói terveivel. Kittenberger 1935-ben bemutatta a kezdő írót a már befutott, népszerű [[Csathó Kálmán]]nak, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy legyen, aki a szépirodalmi pályáját egyengetni tudja. A találkozásból életre szóló barátság lett, Csathó pedig valóban mindent megtett, amit egy mentor tehet: tanácsokkal látta el Feketét, bátorító kritikákat írt róla, és még műveivel is kilincselt különböző kiadóknál. A feltörekvő író több, később életmeghatározónak bizonyuló irodalmi pályázaton is sikerrel indult ekkoriban. Így születtek jelentős korai regényei, a ''Koppányi aga'' és a ''Zsellérek''.<ref>[[Sánta Gábor]]: ''Mintha egy végtelen lánc szeme lennék.'' Életrajzi utószó a ''Kísértés'' c. novelláskötetben. Lazi könyvkiadó, szeged, 2006.</ref>