„Fekete István (író, 1900–1970)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 195.199.249.129 (vita) szerkesztéséről NexibVriebes szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
|||
33. sor:
Bár gazdatisztként sikeres pálya állt mögötte és előtte, többre, kreatívabb tevékenységgel töltöttebb életre vágyott. Kezdetben a Nimród c. vadászújságba írt, eleinte szakcikkeket és vadászélmények leírásait, azonban a szerkesztő és vadászíró Kittenberger Kálmán néhány líraibb elbeszélését is elfogadta, és bátorította a kezdő írót. Fekete István nagyjából 1934 körül ébredt rá, hogy irodalmi pálya áll előtte és hogy vágyik is rá, hogy komolyan foglalkozhasson írói terveivel. Kittenberger 1935-ben bemutatta a kezdő írót a már befutott, népszerű [[Csathó Kálmán]]nak, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy legyen, aki a szépirodalmi pályáját egyengetni tudja. A találkozásból életre szóló barátság lett, Csathó pedig valóban mindent megtett, amit egy mentor tehet: tanácsokkal látta el Feketét, bátorító kritikákat írt róla, és még műveivel is kilincselt különböző kiadóknál. A feltörekvő író több, később életmeghatározónak bizonyuló irodalmi pályázaton is sikerrel indult ekkoriban. Így születtek jelentős korai regényei, a ''Koppányi aga'' és a ''Zsellérek''.<ref>[[Sánta Gábor]]: ''Mintha egy végtelen lánc szeme lennék.'' Életrajzi utószó a ''Kísértés'' c. novelláskötetben. Lazi könyvkiadó, szeged, 2006.</ref>
[[1936]]-ban megírta az [[Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság]] történelmi regénypályázatára ''[[A koppányi aga testamentuma (regény)|A koppányi aga testamentumát]],'' amellyel első lett. [[1939]]-ben a [[Királyi Magyar Egyetemi Nyomda]] magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatán, melyre összesen 193 író küldte be pályaművét, a [[Zsellérek]] című regénye kapta a 3000 pengős első díjat. A ''Zsellérek'' népszerűségét mutatja, hogy 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, majd csak a rendszerváltozás után, 1994-ben jelent meg újra, csonkítatlan formában, mivel a regényben bemutatja a [[vörösterror]]t. Ez a máig az évtizedes agyonhallgatás által sújtott regény az író korai, de nem az utolsó mesterműve
1936-tól 1945-ig főképp a [[Herczeg Ferenc (író)|Herczeg Ferenc]] szerkesztette ''Új Idők'' c. folyóirat szerzőgárdájába tartozott (ahogy Csathó is), amire nagyon büszke volt (Gárdonyival, Tömörkénynyel és Krúdyval került közös platformra így) , habár írásai egyre több más lapban (pl. a Budapesti Hírlap, Ünnep, Esti Újság, Pesti Hírlap, Híd) is megjelentek és egyre nagyobb népszerűséget hoztak. Főképp novellákat írt, ezek kezdetben magukon viselték a Horthy-korszak "barokkos" és érzelmes légkörét, mivel főleg a középosztály és az úri osztály nőtagjai voltak az olvasótábor; társadalmi vagy érzelmi konfliktusokat tárgyalnak, és szinte kivétel nélkül heppienddel végződnek.
| |||