„Grigorij Jevszejevics Zinovjev” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít |
|||
41. sor:
== Az országos politikában ==
[[1918]]-ban Zinovjevet [[Szentpétervár|Petrográdba]] nevezték ki főkormányzónak. [[Moiszej Szolomonovics Urickij|Urickij]] meggyilkolása után a várost megtámadták [[Nyikolaj Nyikolajevics Jugyenyics|Jugyenyics tábornok]] fehérgárdista csapatai. ''„Zinovjev csak feküdt a díványon és sóhajtozott”,'' írta Trockij. A [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] végül megvédte a várost, noha Lenin előzőleg fel akarta adatni, hogy ezzel megrövidítsék a frontvonalat, de [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]], [[Lev Davidovics Trockij|Trockij]] és Zinovjev végül meggyőzték.
Lenin betegsége alatt Zinovjev aggódott, hogy Trockij lesz
== Utolsó évei ([[1927]]-[[1936|36]]) ==
[[Kép:Zinovjevprison.jpg|jobbra|bélyegkép|265px|Zinovjev börtönbeli fényképe, 1935]]
A következő években Zinovjev szinte a perifériára szorult politikailag. 1933-ban börtönbe került, de innen még kiengedték. Ezután a ''Bolsevik'' című újságnál vállalt állást, és nagyban dicsőítette Sztálint. [[1935]] elején lecsukták, és tíz évre ítélték. Zinovjev a börtönből küldött levelében megírta Sztálinnak, hogy
Rehabilitálása már 1961-ben szóba került: [[Nyikita Szergejevics Hruscsov|Hruscsovot]] azonban [[Maurice Thorez]] meggyőzte, hogy ártana a Szovjetunió presztízsének, ha mindenkit egyszerre rehabilitálnának, akiket Sztálin alatt elítéltek. Zinovjev így formailag a XXVIII. pártkongresszusig áruló maradt és majd csak 1988-ban rehabilitálták.
|