„Grigorij Jevszejevics Zinovjev” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít
41. sor:
 
== Az országos politikában ==
[[1918]]-ban Zinovjevet [[Szentpétervár|Petrográdba]] nevezték ki főkormányzónak. [[Moiszej Szolomonovics Urickij|Urickij]] meggyilkolása után a várost megtámadták [[Nyikolaj Nyikolajevics Jugyenyics|Jugyenyics tábornok]] fehérgárdista csapatai. ''„Zinovjev csak feküdt a díványon és sóhajtozott”,'' írta Trockij. A [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] végül megvédte a várost, noha Lenin előzőleg fel akarta adatni, hogy ezzel megrövidítsék a frontvonalat, de [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]], [[Lev Davidovics Trockij|Trockij]] és Zinovjev végül meggyőzték.
 
Lenin betegsége alatt Zinovjev aggódott, hogy Trockij lesz "Iljics"„Vlagyimir Iljics” utóda, ezért Kamenyevvel és Sztálinnal ellene szövetkeztek. Erről valószínűleg Lenin is tudott. Lenin 1924 januárjában meghalt, s a trojka nekilátott kiszorítani a pártból Trockijt. 1925-ben aztán fel is mentették hadügyi népbiztosi tisztéből. Zinovjev és Kamenyev is hamar szembekerült Sztálinnal. Beismerték, hogy a „trockistáknak” volt igazuk, már 1923-ban. 1926 áprilisától hallgatólagos szövetségesek lettek. Zinovjev maga mögött tudta ugyan az immár Leningrádra átkeresztelt város párttagságát, de az 1927-es november 7-e felvonuláson egy rohamcsapat, „azzal az ürüggyel, hogy megóvja a tömegtől, bezárta egy épületbe” (Trockij). Mivel november végén kitették az országból Trockijt, Zinovjev és Kamenyev az év végére összehívott XV. pártkongresszuson a mellét verte, visszavonta korábbi nézeteit. Ezzel együtt Zinovjevet kizárták a pártból.
 
== Utolsó évei ([[1927]]-[[1936|36]]) ==
[[Kép:Zinovjevprison.jpg|jobbra|bélyegkép|265px|Zinovjev börtönbeli fényképe, 1935]]
A következő években Zinovjev szinte a perifériára szorult politikailag. 1933-ban börtönbe került, de innen még kiengedték. Ezután a ''Bolsevik'' című újságnál vállalt állást, és nagyban dicsőítette Sztálint. [[1935]] elején lecsukták, és tíz évre ítélték. Zinovjev a börtönből küldött levelében megírta Sztálinnak, hogy "kész„kész vagyok bármit bevallani"bevallani”. Így roppant udvariasan bánhattak vele. Ebből arra gondolt, hogy a pártba vissza a tárgyalótermen keresztül vezet az út. [[1936]] augusztusában került sor az első nagy koncepciós perre, a "tizenhatok„tizenhatok perére"perére”. Zinovjev volt a fő vádlott, rajta kívül Kamenyev és [[Szmirnov]] voltak az ászok. Beismerték bűnösségüket: összeszövetkeztek [[Adolf Hitler]]rel és [[Lev Davidovics Trockij|Trockijjal]], megölték [[Szergej Mironovics Kirov]]ot (leningrádi főtitkár 1934-ig), Gorkijt, Menzsinszkijt stb. (Szmirnov csak a Trockijjal való kapcsolatot ismerte be, a többit nem). [[augusztus 25.|Augusztus 25-én]] agyonlőtték.
 
Rehabilitálása már 1961-ben szóba került: [[Nyikita Szergejevics Hruscsov|Hruscsovot]] azonban [[Maurice Thorez]] meggyőzte, hogy ártana a Szovjetunió presztízsének, ha mindenkit egyszerre rehabilitálnának, akiket Sztálin alatt elítéltek. Zinovjev így formailag a XXVIII. pártkongresszusig áruló maradt és majd csak 1988-ban rehabilitálták.