„Alpok” változatai közötti eltérés

== Kultúrtörténet ==

=== Hegyvidéki gazdálkodás ===

Az Alpokban a [[neolitikum]]i mezőgazdálkodás Kr. e. 4500 körül kiszorította a közép-kőkorszaki vadászó-gyűjtögető életmódot. Sűrű erdőség nehezítette eleinte a nagy legelők kihasználását, de lassanként kifejlődött a [[transzhumáló pásztorkodás]], melynek során a jószágokat nyáron a hegyekben, télen a völgyben tartották. Nagyjából ezzel egyidőben jelent meg az [[autarkia]] földműveléssel és a marhatenyésztéssel a kivágott erdők helyén, ami már lehetővé tette az egész évben való lakhatást a területen.

 

 

=== Népszokások ===

Az Alpok térségében az ünnepségek és szokások mély történelmi és vallási gyökerekkel rendelkeznek. Gyakran olyan áthagyományozódott költeményekből, mondákból vagy elbeszélésekből eredeznek, melyek istenekről és démonokról szólnak. Az emberek gyakran könyörögtek a természet erőihez és ezáltal reméltek oltalmat találni a veszélyei elől. Az ókor végén, kora középkor elején megjelenő kereszténység ünnepei és a pogány szokások gyakran keveredtek. A széles körben elterjedt kőrakásoknak ''(Steinmännchen)'' a gyakorlati haszna (tájékozódás, útjelzés) és kultikus jelentősége is van. Ilyenek az ''Alpsegen''-énekek (áldásénekek), a feldíszített jószágok ünnepélyes keretek közötti lehajtása a hegyekből a településeken át ''(Almabtrieb)'', a [[jódlizás]] és az alpesi népzene.

 

=== Alpesi mítoszok ===

Más szélsőséges helyekhez hasonlóan a modern időkben az Alpokat is körbelengi a természet erejének és érintetlenségének mítosza. A korábban rideg és durva parasztok és sárkányok által lakott területként számontartott vad vidéket felfedezték maguknak a festők, utazók és irodalmárok, akik azt mesebeli tájként elevenítették meg.

Egy ismert genfi természetbúvár, [[Horace-Bénédict de Saussure]] a 18. századi útleírásaiban tudományos megfigyeléseit összeszőtte a hegység esztétikai értékeivel. Kortársának, [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethének]] Alpokba tett utazásai hívták fel a figyelmet a hegységre az északnémet területeken. A 19. század végén az Alpok egyik festője, [[Edward Theodore Compton|E. T. Compton]] tette a hegyeket a festészet témájává. Nála a hegyek nem csupán a kulisszák részei voltak, hanem igyekezett őket „személyiségüknél” fogva megragadni. A napfény pirkadatkor és napnyugtakor az Alpok hegycsúcsairól való vöröses színben való tükröződése ''(Alpenglühen)'' szolgált leginkább tárgyul a hegység jelentette misztifikált „tisztaság és magasztosság” szimbolizálására. Számos alkalommal ábrázolták így a festészeti és irodalmi alkotásokban a romantika korától egészen a 21. századig.

 

A 19. századi polgárosodás folyamán megnőtt a hegyi turizmus. Az Alpok hegycsúcsainak megmászása ekkortól kihívás volt az egyén számára, mely teljesítménnyel a kor felfogása szerint bizonyíthatott és közelebb kerülhetett Istenhez. A csúcskereszt szimbolizálta ezt a tiszteletet és győzni akarást. Ezzel együtt változott az Alpok lakóinak megítélése is, akiknek a hegymászás mindennapi dolognak számított. A korábban alpesi demokráciának kikiáltott Svájc és „Tirol szabad állam” táplálkoznak még a korai romantika Alpokat körüllengő mítoszaiból, még akkor is, ha [[Max Frisch]] vagy [[Paul Flora]] igyekezett ártani ennek a képnek. Franciaországban és Olaszországban a német ajkú területekkel szemben hiányzik a kulturális önállóság, mivel itt az alpesi területek még mindig kulturális peremvidéknek számítanak. A modern Szlovénia a balkáni délszláv államtól való elszakadása után felkarolta ezeket a mítoszokat és az Alpokhoz tartozó területeit a „sokszínűség vidékeként” jellemezve beépítette saját identitásába.

 

 

Az [[első világháború]]ban az olasz hadüzenet után a Keleti-Alpok területének jelentős területei váltak hadszíntérré, de a [[második világháború]] során már relatíve érintetlenül maradt. A háborúk közötti idők filmjeiben a hegyek lakóit mint a természettel és az ellenséggel hősies küzdelmet folytató embereket mutatták be (''Bau der Glocknerstraße'', ''Berge in Flammen''), de a rejtélyes területet övező mítoszokat a második világháborús német propaganda is felhasználta céljaira, mikor a hegységet erőddé nyilvánította. Az „Alpesi erőd” ''(Alpenfestung)'' valójában nem épült ki és az Itáliából hátráló német csapatokat a hegység lábainál érte a háború vége, így az itteni területeken már nem került sor harcokra. A felvilágosodás idején még szegénynek és elmaradottnak számító hegyi területek a háború után érintetlen gazdaságuknak köszönhetően az „ép világ” fogalmát testesítették meg a német filmekben.

=== Turizmus ===

[[Fájl:Pettneu01.jpg|bélyegkép|270px|<center>[[Pettneu am Arlberg]]</center>]]

[[Fájl:Zermatt and Matterhorn.jpg|bélyegkép|270px|Zermatt település a [[Matterhorn]] közelében]]

Az Alpok turisztikai célpontként erősen ki van használva. Már a 19.&nbsp;században úgy tartották az angolok, hogy az Alpok ''Európa játszótere'' ''(playground of Europe)''. A táj sokszínűsége, a kulturális látnivalók és a különleges éghajlati viszonyok kiváló feltételeket biztosítanak a turizmus számára mivel sokféle célcsoportot tud kiszolgálni (pihenni vágyókat, természetjárókat, gyógyturistákat, a kultúra iránt érdeklődőket).

 

==== Hasznosítás és veszélyei ====

Sok alpesi közösség számára az idegenforgalom számít az egyetlen bevételforrásnak. A tömegturizmus munkahelyeket hoz létre és bevételt hoz a régiónak, amivel mérsékelni lehet az elvándorlást, viszont kimondottan csak egyes falvakra, városokra és síközpontokra korlátozódik. A tömegturizmus által nem érintett és jóval nagyobb területet kitevő vidékekről ellenben nagyon erős az elvándorlás. Az idegenforgalomba bevont és az elvándorlás sújtotta területek gyakran tűnnek fel egymás mellett. Ez a jelenség leginkább Olaszországban figyelhető meg.

 

A helyiek és természetvédők egész Európából egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet a turizmus okozta károkra és utalnak arra, hogy a terület már elérte e hasznosíthatóságának határát. Emiatt egyre több közutat építenek az Alpokon át és egyre több falu struktúráját teszik tönkre a városodás érdekében (pl.: [[Garmisch-Partenkirchen]]). Ehhez társulnak még a szemét- és szennyvízterheltség jelentette ökológiai problémák, a közlekedés okozta problémák valamint a tájkép összhatását rontó technikai inkfrastruktúrák (pl. kötélpályák). Egyes területeken a turistákat kiszolgáló létesítményeket már nem is lehet bővíteni, főleg ott, ahol a természet jelentette veszélyek (hó- és sárlavinák) miatt az erre a célra hasznosítható terület már amúgy is korlátolt. Néhány az 1999 februárjában a tiroli [[Galtür]]ben megesetthez hasonló tragikus szerencsétlenség rámutat erre a problematikára. Hogy a vendégek kedvében járjanak, a hoteleket gyakran közvetlenül a sípályák mellett húzzák fel. Ha a sípálya oldalában megindul a lavina, akkor az különösen erősen csap le az épületekre, mivel nem állja útját semmilyen természeti akadály a hógörgetegeknek.

 

 

== Alpesi hágók ==