„Szevasztopol ostroma (1941–1942)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Szevasztopol kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a kékít |
||
5. sor:
|konfliktus=[[Második világháború]]
|időpont=[[1941]]. [[október 30.]] – [[1942]]. [[július 4.]]
|helyszín=[[Szevasztopol]] és a [[Krím
|eredmény=Német–román győzelem
|egyik fél={{Harmadik Birodalom}}<br />{{zászló|Románia}} [[Román Királyság]]
21. sor:
== Előzmények ==
[[Fájl:Eastern Front 1941-12 to 1942-05.png|300px|bélyegkép|jobbra|A keleti front változásai Szevasztopol ostroma során]]
[[1941]] nyarán, a [[Barbarossa hadművelet]] kezdetén a [[Wehrmacht]], a német hadsereg katasztrofális veszteségeket mért a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] egységeire, melyek készülve a németek elleni offenzívára, már elhagyták védekező állásaikat és támadó formációt vettek fel, ami még sebezhetőbbé tette őket a németek [[Blitzkrieg]] taktikájával szemben. A taktika lényege az volt, hogy a német páncélosegységek gyorsan benyomultak az ellenséges csapatok mögé, bekerítve őket és elvágva őket a visszavonulás esélyétől és az utánpótlástól. Az így létrehozott katlanokban rekedt szovjet csapatokat a lassabban előrenyomuló német gyalogság morzsolta fel. A [[szmolenszki csata|szmolenszki csatában]] a szovjetek 350 000, míg a [[kijevi csata (1941)|kijevi csatában]] 500 000 embert vesztettek.
== A krími hadjárat ==
29. sor:
Szevasztopol első megtámadására [[1941]] [[október 30.|október 30-án]] került sor, mellyel megkezdődött a város 250 napig tartó ostroma. Két gyalogsági és egy motorizált hadosztály rohamozta meg a várost északról, északkeletről és keletről, de visszaverték őket. A német csapatok csak ezután kerítették be a védőket. Ezalatt az idő alatt Szevasztopolt a tenger felől megerősítették, többségében [[Odessza|Odesszából]] kimenekített szovjet csapatok érkeztek. A tengelyhatalmak ismét támadtak, ezúttal felkészültebben, mely végül egy általános rohammá szélesedett. Von Manstein döntésének értelmében [[november 11.|november 11-én]] 60 000 német és román katona indított újabb támadást, déli irányból, abból a feltevésből kiindulva, hogy ezen a részen gyengébbek a szovjet erődítések. Ez ugyan igaz volt, de a német páncélosoknak és járműveknek ez a hegyes terület rendkívül kedvezőtlen volt, így a támadóknak tíz nappal később vissza kellett vonulniuk. [[december 4.|December 4-ére]] a szovjet vezérkar jelentése szerint a védelemben keletkezett károkat helyreállították.
A kudarc után von Manstein elállt a déli támadásoktól és ismét északra csoportosította át erőit. A németek ezután felkészültek a város ágyúzására, számos nehézágyút rendeltek a térségbe, közülük is a legnagyobbat, a [[Schwerer Gustav]] nehéz mozsárágyút, mely 80 cm-es és 7 tonnás lövedékét 12 kilométer távolságból juttatta célba. A tengelyhatalmak tüzérsége és légiereje 5 napig bombázta
[[1941]]. [[december 17.|december 17-én]] hat német hadosztály, két román dandár 1275 ágyúval és aknavetővel, több mint 150 harckocsival és 300 repülőgéppel támogatva megindította a második támadást a város ellen. Az időpont kései volt, ugyanis a kemény tél néha ellehetetlenítette a [[Luftwaffe (Wehrmacht)|Luftwaffe]] akcióit, szovjetek pedig ezalatt megerősítették a védelmet. [[december 21.|December 21-e]] után a Vörös Hadsereg ellentámadásba ment át és [[1942]] [[január 4.|január 4-ére]] minden német-román csapatot megállítottak a szovjetek. Ezután nem sokkal kezdődött meg a szovjetek téli offenzívája, melynek eredménye a [[Wehrmacht]] szempontjából a
== Szovjet partraszállás Kercsnél ==
[[1941]]. [[december 26.|december 26-án]] és [[december 30.|30]]-án a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös
A tengelyhatalmaknak a félsziget keleti felén csupán a 46. gyalogos hadosztály, és egy román dandár állomásozott [[Hans Graf von Sponecks]] vezetésével. Nem kapott engedélyt a harc nélküli visszavonulásra, így viszont a hadosztály szinte teljesen felmorzsolódott és elvesztette nehéz felszerelésének többségét. A Vörös Hadsereg a Kercs-félsziget „nyakáig” tudott előrenyomulni, itt a német–román csapatok megvetették lábukat. Hónapokig tartó támadás-ellentámadás sorozat következett, az utolsó szovjet offenzíva [[1942]]. [[április 9.|április 9-én]] indult, de elég hamar beleütközött a német-román csapatok előrenyomulásába. Hat szovjet hadosztály és 160 harckocsi próbálta őket megállítani.
| |||