„Wikipédia:Wikihumor/Szedlacsek Rezsőné született Kercsmár Teréz” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
orbitális hiba az életrajzban! |
a link |
||
10. sor:
Teréz öt éve nevelősködött a Szávay-gyermekek mellett, amikor egy közös sétájuk alkalmával, a [[Nemzeti Múzeum]] sétaterén megpillantott kimenő uniformisában egy fess fiatalembert, a [[Bocskai ezred]] reguláris hadnagyát, Szedlacsek Rezsőt. Szedlacsek udvarolni kezdett Kercsmár Teréznek, aki kezdeti ellenállása után („Márpedig bakafeleség nem leszek!”) elfogadta a fiatalember közeledését azzal a megkötéssel, ha az leszerel. Szedlacsek Rezső [[1929]] februárjában megkapta obsitlevelét, [[március 4]]-én a [[rákoscsaba]]i [[református]] templomban összeházasodtak, majd a helyi Katolikus Kör helyiségeiben megtartották lakodalmukat. Szedlacsek atyai örökségéből a rákoscsabai Vajdahunyad utcában építettek fel egy két szoba-konyhás házat, amelyhez később, az 1940-es években fürdőszobát és egy harmadik szobát is építettek. Szedlacsek polgári foglalkozás után nézve az [[Egyesült Izzó]] volfrámszálas izzókat összeszerelő [[kőbánya]]i üzemegységének karbantartó géplakatosa lett. A géplakatosszakma a korban megbecsült munkakörnek számított, s Szedlacsekék hamarosan vállalkoztak a családalapításra. Az elkövetkezendő időben hét gyermekük született: Mária (1931), Ernő (1932–1945), Rezső (1935–1945), Júlia (1939–1977), Ilona (1941), Gábor (1944–2002) és a [[Ratkó-korszak]]ban született kései gyermek, Dóra (1953).
Szedlacsek Rezső munkahelyén bekapcsolódott a föld alatti munkásmozgalomba, de veszélyes konspirációkra nem vállalkozott. Szedlacsekné ezalatt a gyermeknevelés és a háztartás ügyeivel foglalkozott. A [[második világháború]]val nehéz idők köszöntöttek a családra: a családfő munkahelyét hadiüzemmé nyilvánították és Szedlacseket mint megbízhatatlan elemet elbocsátották állásából. Rákoscsaba még felparcellázatlan Schell-telepi részein földterületeket béreltek, családi összefogással megművelték, és Szedlacsek a közeli [[Rákoskeresztúr]], [[Pécel]], [[Isaszeg]] és [[Gödöllő]] piacain értékesítette a terményeket. Eközben szomorú tragédia is érte a családot: a támadó [[
A második világháború befejeztével Szedlacsek és Szedlacsekné belépett a [[Magyar Kommunista Párt]]ba, de gyermekeiket továbbra is a református egyház tanításai szerint nevelték. Szedlacsek visszakerült az Egyesült Izzóhoz géplakatosnak, Szedlacsekné pedig gyermekeit felnevelve elhelyezkedett a belvárosi, Wesselényi utcai [[Tüker]]- (később [[Tüzép]]-) telepen, előbb mint kiadó, [[1959]]-től pedig mint a telep vezetője, egészen [[1962]]-es nyugdíjazásáig. A sors fintora, hogy a Tüzép-telepen beosztottjaként dolgozott korábbi munkaadója, a deklasszálódott Szávay Kornél is. Szedlacsekék egyszerű emberekként élték életüket, gyermekeiket becsülettel kitaníttatták. Szedlacsekné lakóhelyén a tömbbizalmi funkciót is betöltötte, és élére állt az Edző téri idősek otthonát társadalmi munkában felépítő szocialista brigádnak is. Az [[1956-os forradalom|1956-os forradalmat]] követően a helyi közéletből visszavonultak, s előbb [[1958]]-ban Szedlacsek Rezső, majd [[1962]]-ben Szedlacsekné is nyugalomba vonult. Rég megvalósított álmukat válthatták valóra, amikor útlevéllel a zsebükben, hatvanon túl vonatra ülhettek, hogy meglátogassák [[Párizs]]t. A sors fintora, hogy a [[cukorbetegség]]ben szenvedő Szedlacsek Rezsőnek a kór a szemére is ráhúzódott és látása megromlott, így végül az [[NDK]]-beli [[Drezda|Drezdában]] szálltak le a vonatról. Eltöltöttek egy hetet a romos, második világháborús porig bombázása óta alig helyreállított városban, majd hazatértek.
| |||