„Műanyag” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
hibás szöveg |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
6. sor:
== Története ==
[[1838]]-ban [[Victor Regnault]] laboratóriumában [[PVC]]-t (polivinil-klorid) állított elő. Egy évvel később [[Charles Goodyear]] felfedezte, hogy a [[Kaucsukfa|gumifa]]<nowiki/>sz tejszerű nedvéből, a [[latex]]ből kiválasztható nyers [[kaucsuk]] [[kén]]nel keverve és melegítve vulkanizált kaucsuk, vagyis [[gumi]] lesz. Fia [[1851]]-ben jött rá arra, hogy nagyobb kénmennyiséggel keménygumi ([[ebonit]]) állítható elő. Az első műanyagokat hamarosan követték a többiek: [[1844]]-ben lett ismeretes a [[linóleum]], nem sokkal később a [[műbőr]], majd a [[vulkánfíber]]. 1865 óta ismerjük a [[celluloid]]ot, 1897 óta a [[galalit]]ot és a század végén megjelentek az első [[műselyem|műselymek]]. A műanyagok fejlődése és főként felhasználása a [[20. század]]ban, illetve inkább annak második felében vált meghatározóvá.
[[1912]]-ben [[Fritz Klatte]] rakta le elsőként a PVC gyártásának technikai alapjait, de az anyag ipari termelése csak 1938-ban indult meg, miután sokoldalú felhasználási lehetőségeit felismerték. A mesterséges anyagok tömeges előállításának igénye az első világháború éveiben merült fel, néha azonban ezen igények a kutatás kezdeti stádiumában lévő műanyagipar és az általa előállított műanyagok teljesítőképességét jóval felülmúlták. Mindenesetre nagy lökést adott a szerves kémiai kutatásoknak. Az 1920-as éveiben indult el a polimer műanyagok pályafutása. Ezen kutatások keretében fedezte fel dr. [[Hermann Staudinger]] (1885-1965) német kémikus 1922-ben, hogy a szerves anyagok vázát nagyon hosszú molekulaláncok képezik. Ő javasolta először a műanyagokra a „makromolekula” megnevezést. 13 év kellett ahhoz, hogy kutatási eredményeit elismerjék, majd 1953-ban munkájáért Nobel-díjat kapott.<ref>http://www.kukabuvar.hu/cikk/8173</ref>
| |||