„Mikes Imre” változatai közötti eltérés

Középiskoláit [[Budapest]]en és [[Szeged]]en végezte. [[Fiume|Fiuméban]] kereskedelmi akadémiát végzett, majd újságírói pályára lépett. Mint polgári radikális emigráns érkezett bátyjával [[Románia|Romániába]], azelőtt 1919-22 között a [[bécs]]i ''Wiener Nachrichtenbürónál'' dolgozott. Az [[5 Órai Újság]], az [[Új Kelet (folyóirat, 1918)|Új Kelet]], a [[Keleti Újság]] és az [[Esti Lloyd]], 1924-től a [[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapok]] belső munkatársa. 1935-től az [[Erdélyi Lapok (napilap)|Erdélyi Lapok]] [[párizs]]i, ill. budapesti tudósítója; visszatérve 1936-tól a [[Nagyváradi Napló]] szerkesztője. Kiváló képzettségű újságíró volt, egy csapásra átformálta a lapot tartalmában és külsejében egyaránt. „Napirenden” c. állandó rovata a jelentős világsajtó szenzációiból közölt színes, rövid kivonatokat; „Nyílt levél” c. tárcarovatában külföldi tudósításait közölte. 1937 decemberében hagyta el Nagyváradot, s az [[1930-as évek]] végén Párizsban telepedett le, ahonnan 1938-tól a Nagyváradi Naplónak, a budapesti [[Az Újság]]nak és [[Magyar Nemzet (napilap, 1938–2018)|Magyar Nemzetnek]]nek küldi írásait, Gallicus aláírással. A német megszállás után [[Vichy]]ben bujkálásra kényszerül, 1945-től a párizsi magyar nagykövetség sajtóelőadója, a békekonferencia idején a magyar küldöttség közlönyének szerkesztője. 1947-ben emigrációba vonul, a francia nyelven ''Courrier de l'Occident'' címen is megjelenő ''Nyugati Hírnök'' szerkesztője (1947-52), 1951-ben [[München]]be költözik át, ahol átmenetileg a [[Látóhatár (folyóirat)|Látóhatár]] belső munkatársa, s Gallicus néven a [[Szabad Európa Rádió]] magyar adásának politikai kommentátora (1951-76). Cikkei emigráns magyar lapokban jelennek meg. Az [[1980-as évek]] elején [[Hawaii]] szigetén telepedett le.