„Irán világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rita (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
Rita (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
27. sor:
|[[Biszotun]] || [[kép:Darius I the Great's inscription.jpg |150px]] || Biszotun az Iráni-felföldet [[Mezopotámia|Mezopotámiával]] összekötő ősi kereskedelmi útvonal mentén fekszik. A régészeti lelőhely legfontosabb műemléke az a dombormű, amelyet [[I. Dárajavaus perzsa király|I. Dareiosz perzsa király]] készíttetett az [[i. e. 6. század]]ban. A monumentális, körülbelül 15 méter magas és 25 méter széles lapos [[dombormű]] a győztes uralkodót jeleníti meg, hagyományos perzsa öltözetben, uralkodói fejdísszel. Egy [[elám]]i, [[Újbabiloni Birodalom|újbabiloni]] és [[Óperzsa Birodalom|óperzsa]] nyelven írt felirat az uralkodó győztes csatáit sorolja fel, amelyek közül az egyik a közelben zajlott le. A 100 méter magasban faragott domborművön kívül a helyszín további emlékekkel rendelkezik a történelem előtti koroktól kezdve a [[médek]], az akhaimenidák, a szászánidák és az ilhánok koráig. || kulturális ||2006
|-
| [[Örmény kolostorok Iránban|Örmény kolostorok]] || [[kép:Church of St.Stephen1.jpg |150px]] ||Iránban három jelentős [[Örmények|örmény]] kolostor maradt fenn, a Szent Tádé-, a Szent István kolostorok, valamint a Dzorzor-kápolna. Közülük legrégebbi a Szent Tádé-kolostor, ami a [[7.
|-
| [[Sustar]] történelmi hidraulikus vízrendszere || [[kép:Shushtar Waster Structure1.jpg |150px]] || Sustár vízhálózata már az ókorban is lehetővé tette, hogy félsivatagos területen is település alakuljon ki. A város hidraulikus csatornarendszerét feltehetően az i. e. 5. században építették ki, jelenlegi formája az i. e. 3. századból származik. Egyes részei azóta is változatlan állapotban használatban vannak. A vízrendszer különböző vízmérnöki technikák ötvözete, elámi, mezopotámiai, nabateus, római és szafavida hatás figyelhető meg rajta. Segítségével a Karum folyó vizét hatalmas területekre juttatták el a városba és a környező földekre. Egy föld alatti csatornahálózat a közlekedő edények elve alapján osztotta szét a vizet, az évszázadok alatt a rendszer malmokkal, hidakkal, mesterséges vízesésekkel bővült. A folyó vizét a város két oldalára vezették el, az így kialakult vizesárkokat védelmi célokra is használták, hidakkal, kapukkal egészítették ki. || kulturális || 2009
|