„Apollo–8” változatai közötti eltérés

A [[NASA]] küldetés tervezői felállítottak egy [[Apollo-küldetéstípusok|lépésről lépésre építkező sorrendet]], amelyek repülései – illetve az azokban megszerzett tapasztalatok és bizonyított képességek – egymásra alapultak és elvezettek a holdraszállásig. Először az űrhajósok nélküli, távvezérelt repülések, majd az űrhajósokkal végzett [[berepülés]]ek jöttek sorra, először az [[Apollo űrhajó|holdűrhajó]], majd a [[holdkomp]] (LM) szűzrepülésével. A sorban negyedik repülés, a [[Apollo-küldetéstípusok|„D-típusú” repülés]] a holdkomp Föld körüli pályán végzett első – az egész koncepció működőképességét igazoló – repülése volt, amely a leszállóegység fejlesztésének elhúzódása miatt egyre csak csúszott<ref>{{cite web|url=http://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4205/ch11-1.html|title=Chariots for Apollo: A History of Manned Lunar Spacecraft – 1968: Second Half|author=Courtney G Brooks, James M. Grimwood, Loyd S. Swenson|publisher=NASA|language=angol|accessdate=2009-12-30}}</ref> és az előrejelzések szerint [[1969]] tavaszánál előbb nem jöhetett létre. Az [[1968]] őszére tervezett anyaűrhajó-berepülés után ez közel fél év leállást jelentett volna. A holdkomp berepülését követő „E-típusú” útra ismét nem terveztek holdkompot vinni, csak az anyaűrhajót emelték volna 7400 kilométer magasra, hogy onnan addig soha el nem ért rekordsebességgel térjenek vissza az űrhajósok [[Belépés a légkörbe|a légkörbe]], letesztelve a [[hőpajzs]]ot.

 

 

George Low, az Apollo Spacecraft Program Office vezetője 1968 augusztusában állt elő egy tervvel, hogy a szovjetek elsőségét úgy lehetne kivédeni, ha az egyébként egymástól teljesen független két utat, a „D”-t és „E”-t megcserélnék időben, és az „E”-t nem a berepülés kis extra feladattal kiegészített megismétlésének, hanem egy holdrepülésnek szánnák.<ref>{{cite web|url=http://www.urvilag.hu/article.php?id=561|title=Utazás a Hold körül: 35 éve startolt az Apollo–8 (1. rész)|author=Dancsó Béla|publisher=Űrvilág|language=magyar|accessdate=2009-12-30}}</ref> A különböző területek vezetői mind támogatták a tervet, egyedül az űrügynökség legfőbb főnöke, [[James Webb]] ellenezte hevesen, aki kockázatosnak tartotta a bátor kísérletet, és félt, hogy megismétlődhet az [[Apollo–1]] tragédiája, ami a NASA végét jelentette volna. Végül a részletesen kidolgozott tervek alapján Webb is áldását adta, és megkezdődhetett a felkészülés a küldetésre.<ref>{{cite web|url=http://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4205/ch11-2.html|title=Chariots for Apollo: A History of Manned Lunar Spacecraft – Proposal for a Lunar Orbit Mission|author=Courtney G Brooks, James M. Grimwood, Loyd S. Swenson|publisher=NASA|language=angol|accessdate=2009-12-30}}</ref>

Borman parancsnok, miközben két társa belekezdett a megfigyelésekbe, a repülés kulcsának számító [[SPS hajtómű]] adatait egyeztette az irányítóközponttal és megegyezett Houstonnal, hogy a következőkben minden újabb keringést megelőz majd egy ''„Mehet/Nem mehet”'' procedúra, majd annak alapján engedélyezik az irányítók az újabb kör megtételét. A parancsnoknak ez a kérése arra irányult, hogy ha valami elromolna, azonnal megszakíthassák a felfedező programot.

 

 

'''Földfelkelte'''