„II. Szelim oszmán szultán” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(Belső hivatkozások hozzáadása/eltávolítása)
| állam =
| kép =II. Selim Han.jpg
| képméret =220px
| képaláírás =
| megnevezés =Oszmán szultán
 
== Ifjúkora ==
Szelim [[1524]]. [[május 28.|május 28]]-án született [[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmán]] szultán és [[Hürrem szultána]] negyedik gyermekeként és harmadik fiaként. Nevét apai nagyapjáról, I. Szelim szultánról kapta. Eleinte nem ő volt a trónörökös, miután azonban idősebb féltestvérét, [[Musztafa herceg]]et a szultán parancsára kivégezték, [[Mehmed herceg|Mehmed]] nevű bátyja himlőben meghalt, öccse, Bajazid pedig Szulejmán és Szelim együttműködésének köszönhetően életét vesztette, Szelim lett az egyetlen, még élő herceg. 1546-ban apja kinevezte [[Konya]] szandzsákbégjévé, 1544-ben pedig Manisa szandzsák élére került, amelyet addig bátyja, Musztafa vezetett. 1558-ig töltötte be ezt a pozíciót, majd újra Konya kormányzója lett 1562-ig.
 
== Trónra lépte és a drinápolyi béke ==
Szelim [[1566]]. [[szeptember 7.|szeptember 7-én]] lépett a trónra, miután édesapja [[Szigetvár]] ostrománál elhunyt.<ref name=pallas/> Kevéssé érdekelték a hadjáratok és az államügyek, hajlandó volt főembereire bízni a kormányzást, ő pedig a mulatozásnak és részegeskedésnek élt. Az állam irányítása nagyrészt a boszniai származású [[Szokoli Mehmed]] [[Vezír (muszlim méltóság)|nagyvezír]]re maradt.<ref name=pallas/> Az oszmán csapatok még bevették Szigetvárt és [[Gyula (település)|Gyulát]], utána azonban Szelim megszüntette az apja által elkezdett nagy háborút [[Miksa magyar király|Miksa magyar királlykirállyal]]al.<ref name=pallas/> Szokoli Mehmed [[1568]]. [[február 17.|február 17-én]] megkötötte a [[Drinápolyi béke (1568)|drinápolyi békét]], melyben Miksa elismerte a korábbi évek török hódításait, emellett évi {{szám|30000}} arany fizetésére kötelezte magát („… évente 30 000 arany dukát tiszteletteljes ajándékkal …”).
 
== Oroszországi háborúskodás ==
Oroszországgal szemben Szelim kevesebb szerencsével járt: az Oszmán Birodalom és leendő északi nagy riválisának első találkozása már előrevetítette a későbbi katasztrófát. Az [[Orosz Birodalom]] az 1550-es években, a [[Kazáni Kánság|Kazáni]] és az [[Asztraháni Kánság]] elfoglalásával Kelet-Európa meghatározó hatalmává vált. Az Oszmán Birodalom nem csupán az oroszok visszaszorítását és a [[Krími Tatár Kánság]] megsegítését remélte egy északi hadjárattól, hanem a perzsa hadjáratok utánpótlási feltételeit is javítani akarta a volgai vízi út megszerzésével. Utóbbi érdekében a törökök [[Volga]] és a [[Don]] csatornával való összekötését tervezték.<ref>Ivanics Mária: ''A Krími Kánság a tizenöt éves háborúban.'' (Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 22.) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994. 22-23. o. {{ISBN|963 05 6740 7}}</ref> [[1569]] nyarán a törökök és a krími tatárok megostromolták [[Asztrahán]]t, mialatt az oszmán flotta [[Azov (város)|Azovot]] támadta. Az asztraháni védősereg {{szám|15000}} emberrel [[Szerebrjanij-Obolenszkij]] vezetésével visszaverte az ostromlókat, míg az oszmán flottát egy vihar tette tönkre. [[1570]]-ben [[IV. Iván orosz cár|Rettegett Iván]] követeinek Konstantinápolyban sikerült békét kötni a [[szultán]] és a [[cár]] között. Ennek ellenére a törökök és a krími tatárok újabb háborút indítottak a cár ellen, mely [[1574]]-ben zárult le, méghozzá fiaskóval, ám annyira nem volt súlyos, mint az asztraháni vereség.
 
Szelim, akárcsak apja, szövetségi kapcsolatok kiépítésére törekedett a lengyelekkel az orosz cár, a Habsburg Birodalom, illetve az ingadozó Moldva és Erdély ellen is.
 
== Közel-keleti és földközi-tengeri hadjáratok ==
[[Fájl:Battle of Lepanto 1571.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|A lepantói ütközet]]
Szelim [[hidzsáz]]i és [[jemen]]i expedíciói már sikeresebben alakultak, emellett [[1571]]-ben Szelim elfoglalta [[Ciprus (sziget)|Ciprus]]t – ahonnan kedvenc bora származott – és [[Tunisz]]t is. A kis győzelmeket azonban nagy vérveszteség követte. 1571. [[október 7.|október 7]]-én Szelim hajóhada a [[Lepantói csata|lepantói csatában]] súlyos vereséget szenvedett a [[Don Juan de Austria]], [[II. Fülöp spanyol király]] hadvezére által vezetett flottától.<ref name=pallas/> A csata, mely során az egyesült [[Spanyolország|spanyol]], [[Velencei Köztársaság|velencei]] és pápai hajóhad vereséget mért a [[Oszmán Birodalom|török]] flottára, a [[Földközi-tenger]]i török hódítás feltartóztatásaként értemezhetőértelmezhető.<ref>[http://www.mult-kor.hu/20031113_a_lepantoi_legendak_es_a_valosag ''A lepantói legendák és a valóság'']</ref> A győzelmet azonban hosszú távon nem sikerült kiaknázni, [[Miksa magyar király|Miksa]] távol tartotta magát az első nemzetközi törökellenes szövetségtől.<ref>R. Várkonyi Ágnes: ''A királyi Magyarország.'' Budapest, Vince Kiadó, 1999. 30. o.</ref>
 
A lepantói ütközet után a török flottát mindössze hat hónap alatt újra rendbe hozták (ekkor 150 gályából és nyolc háromárbócos hadigályából állt), az oszmán sereg megőrizte uralmát a Földközi-tengeren, 1574 augusztusában pedig sikerült visszafoglalni Tuniszt a spanyoloktól, akik 1572-ben elfoglalták. Szokoli Mehmed előkészítette a támadást [[Velencei Köztársaság|Velence]] ellen, a szultán halála azonban keresztülhúzta számításait. II. Szelim ötvenéves korában hunyt el, nyolc esztendei uralkodás után. Utóda kedvenc feleségétől, [[Nurbanu szultána|Nurbanu szultánától]] született fia, [[III. Murád oszmán szultán|III. Murád]] volt.
| évek=[[1566]] – [[1574]]}}
{{Kalifa|előző= [[I. Szulejmán oszmán szultán|II. Szulejmán]] |
| következő=[[III. Murád oszmán szultán|I. Murád]]|
| évek=[[1566]] – [[1574]]|}}
 
{{nemzetközi katalógusok}}