Főmenü megnyitása

Módosítások

Rózsafy huszadik éves volt, amikor kitört az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]], ekkor a hazafias érzelmű diákok mind otthagyták az iskolákat és a forradalom, majd a szabadságharc segítségére siettek. Rózsafy is hazament Komáromba, s ott barátjával, [[Makk József (tüzér)|Makk József]] tüzérezredessel megalapította a ''Komáromi Értesítő'' című napilapot. A napilap első száma 1849. január 9-én jelent meg, Rózsafy július 4-ig szerkesztette, ekkor a ''Komáromi Lapok'' váltotta fel. A lapba majdnem mindent Rózsafy írt, később, amikor a [[Komárom ostroma (1848–49)|Komáromi vár és Komárom városa]] körül volt zárva, megszépített, jó híreket is adott közre, hogy a lakosság lelkesedését ébren tartsa. A lapról [[Kossuth Lajos]] is elismeréssel nyilatkozott. Összesen 98 szám jelent meg, egyetlen teljes példányát a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] őrzi.
[[Makk József (tüzér)|Makk József]] őrnagy heves természetű katona volt, aki nem mindig engedelmeskedett feljebbvalói parancsának, ezért árulás gyanújába keveredett, s [[börtönbüntetés|börtönbe]] zárták. Makk József barátját, Rózsafyt kérte meg, hogy keresse fel az akkor már folyton vándorló kormányt, hogy szabadon bocsátását engedélyezze. Rózsafy [[Világos]]nál találta meg a kormányt, ki is eszközölte a kegyelmet Makk Józsefnek, de mire visszatért Komáromba, erre már nem volt szükség, időközben [[Klapka György (tábornok)|Klapka György]] kiengedte a börtönből, s a rangját is visszaadta.
 
1849. október 4-én, Komárom feladása után Rózsafy és Makk nem fogadták el a katonáknak felajánlott menlevelet, együtt elmentek [[Olaszország|Itáliába]] és ott éltek. Több más magyar menekülttel együtt terveket kovácsoltak arra vonatkozóan, hogy lehetne mégis kivívni Magyarország szabadságát, arra gondoltak, ha Ausztriában, Észak-Itáliában (ekkor még a Habsburg Birodalomhoz tartozott) és Magyarországon egyidejűleg törnének ki a forradalmak, az járható út lenne. [[Kossuth Lajos]] ekkor már a kis-ázsiaikisázsiai [[Kütahya (település)|Kutahiában]] élt száműzetésben, sés ott próbálták megnyerni a tervnek. Rózsafy 1850 decemberében levelet írt Kossuthnak, Kossuth eleinte habozott, de később sikerült őt meggyőzni. Kossuth 1851. március 21-én írt Rózsafynak és küldött neki 200 török piasztert útiköltségre, kérte, hogy látogassa meg. Makk is Rózsafyval ment, átmentek Kisázsiába, s Kutaihától nem messze Brusszában tárgyaltak Kossuth Lajossal. Innen Rózsafy Kutaihába ment, ahol nyolc napig Kossuth vendége volt.
1851. június végén egy [[Walter Gould]] nevű amerikai festő látogatott Kossuthhoz szolgálója kíséretében, ezen szolgáló Makk József ezredes volt, aki aztán újra hosszas tárgyalásokat folytatott Kossuth Lajossal a tervezett forradalmakról, sés meg is kapta Kossuth felhatalmazását. (Kossuth saját kezével írt hosszú meghatalmazása Makk halála után Rózsafy Mátyás birtokába került, melyet ő aztán a [[Pittsburgh]]ben élő [[Koháry Sándor]] üzletembernek ajándékozott.) Továbbá levelet küldött Makk által [[Figyelmessy Fülöp]]nek, hogy ő is vegyen részt a forradalmak előkészítésében. Így jött létre a [[Makk-féle összeesküvés]], amelyet az osztrák rendőrség hamar felfedezett, s mintegy 100 ártatlan „összeesküvő” kivégzése következett, a fő szervezők, Makk, Rózsafy, Figyelmessy külföldre menekültek. Rózsafynak ez alig sikerült, mert hazament szüleihez, nővéreihez elbúcsúzni, ekkor elfogták, halálra ítélték, másnap kellett volna a kivégzésnek megtörténnie, de valahogyan női ruhában sikerült elhagynia Komáromot. Szüleit többé nem látta.
 
Rózsafy [[London]]ban találkozott Makk Józseffel, Figyelmessyvel, megvárták az [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikából]] visszatérő Kossuth Lajost, de további terveik ezúttal nem voltak. 1854-ben Rózsafy feleségül vett egy angol lányt, akivel 1858-ban az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba költözött, ahol egy ideig [[New York]]ban élt, majd gazdálkodással foglalkozott Észak-Karolinában, egy Fair Oaks nevű ültetvényen. Rózsafy az [[amerikai polgárháború]]ban [[John Pope (tábornok)|John Pope]] tábornok hadosztályában a nyugat-virginiai első könnyű tüzérezred kapitánya lett, később a hadianagyag ellátásért felelt, sés mint címzetes őrnagy szerelt le.
 
A polgárháború után Észak-Karolinában farmját művelte, szomszédja volt [[Makk József (tüzér)|Makk József]], aki később itt is halt meg 1868-ban Rózsafy karjaiban. 1874 után Washingtonba költözött családjával, ahol a statisztikai hivatalban volt állása, később saját szabadalmi irodát nyitott. 1893. május 8-án halt meg Washingtonban, ahol a washingtoni [[Arlingtoni Nemzeti Temető]]ben helyezték örök nyugalomra.<ref>{{Cite web |url=https://s3-us-west-2.amazonaws.com/find-a-grave-prod/photos/2015/249/49304830_1441683349.jpg# |title=Síremléke az Arlingtoni Nemzeti Temetőben |accessdate=2016-10-06 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20161010053001/https://s3-us-west-2.amazonaws.com/find-a-grave-prod/photos/2015/249/49304830_1441683349.jpg# |archivedate=2016-10-10 }}</ref> Feltehetően több leszármazottja ma is él Washingtonban.
<ref>1939-ben egy fia és egy leánya s több unokája élt Washingtonban. Fia, Louis G. Rosafy, 55 évi kormányszolgálat után 1939 március elsején
vonult nyugalomba, mint a hadügyminisztérium Old Records Office-ának főnöke. Másik fia, Eugene G. Rosafy 1938. november 2-án halt meg. Washingtonban, a Fort Lincoln temetőben nyugszik.</ref>
 
== Munkássága az amerikai magyarokért ==