„Számwald Gyula” változatai közötti eltérés

Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-as forradalom]] előtt [[Pest (történelmi település)|Pest]]en könyvkereskedése volt. Jó barátságot ápolt [[Petőfi Sándor]]ral. A költő hozzá írta az „Egy könyvárus emlékkönyvébe” című versét. A szabadságharcban főhadnagyként vett részt [[Guyon Richárd]] hadosztályában. A [[branyiszkói ütközet]]ben megsebesült. Ezzel kapcsolatban a szakirodalom eltérő álláspontokat fogalmaz meg: Lukács Lajos szerint csak Guyon alatt szolgált.<ref>Lukács Lajos: Magyar politikai migráció. Budapest 1984. 269</ref> Várdy Béla szerint [[Bem József|Bem]] és Guyon seregeiben szolgált.<ref>Várdy Béla: Magyarok az Újvilágban. Budapest 2000. 148</ref> Ács Tivadar szerint [[Klapka György (tábornok)|Klapka György]] és Guyon hadtestében harcolt.<ref>Ács Tivadar: Magyarok az észak–amerikai polgárháborúban 1861–1865. Budapest 1964. 34</ref>

 

 

Mikor [[Abraham Lincoln|Lincoln]] elnök kibocsátotta felhívását önkéntes csapatok felállítására, [[1861]] májusában Stahel megkezdte a 8. New York-i gyalogezred szervezését. Az [[Bull Run-i csata (1861)|első Bull Run-i csatában]] 1861. [[július 21.|július 21-én]] ennek az ezrednek volt a parancsnoka és rá hárult a feladat, hogy a vesztes csata után biztosítsa az északiak számára a visszavonulást. Magyarok is szolgáltak ezredében, köztük [[Pokorny Antal]] alezredes. Stahel Gyula részt vett a polgárháború számos csatájában, különösen kitüntette magát [[1862]]. [[június 8.|június 8-án]] a Cross Keys-i ütközetben, majd [[1864]]. [[június 5.|június 5-én]] a piedmonti ütközetben. Ez utóbbiért [[1893]]-ban megkapta a legnagyobb amerikai katonai kitüntetést a [[Medal of Honor]]t. Hősiességét és katonai vezetői tehetségét már a polgárháború alatt is elismerték, 1861. november 12-én dandártábornoki, 1863. [[március 14.|március 14-én]] pedig vezérőrnagyi kinevezést kapott.<ref name="Tudomány 2012"/> Így ő egyike az amerikai polgárháború hét magyar származású tábornokának.