„Cogito ergo sum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Belső hivatkozás |
|||
11. sor:
# „''Elhatároztam, hogy felteszem: mindazok a dolgok, amelyek valaha is bejutottak elmémbe, nem igazabbak, mint álmaim csaló képei. De csakhamar láttam, hogy mialatt így mindent hamisnak akartam felfogni, szükségképp kellett, hogy én, aki ezt gondoltam, legyek valami. S mivel észrevettem, hogy ez az igazság: gondolkodom, tehát vagyok, olyan szilárd és olyan biztos, hogy a szkeptikusok legtúlzóbb feltevései sem képesek azt megingatni, azért úgy gondoltam, hogy aggály nélkül elfogadhatom a filozófia amaz első elvének, amelyet kerestem.''”<ref>René Descartes: ''Értekezés a módszerről'' (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000) 42. oldal</ref>(1637)
# „''De hiszen már meggyőztem magam arról, hogy nincs a világon semmi sem: nincs ég, nincs föld, nincsenek elmék, nincsenek testek. Nem győztem-e meg magam ezáltal már arról is, hogy én magam sem létezem? Semmiképp! Bizonyos, hogy én voltam, ha egyszer meggyőztem magamat valamiről. Igen ám, de ha van valamiféle rendkívül agyafúrt csaló, aki állandóan megtéveszt engem, méghozzá szándékosan? Nos hát akkor aligha kérdéses, hogy én is vagyok, ha egyszer engem téveszt meg! Tévesszen csak meg amennyire tud, azt mégsem lesz képes elérni sohasem, hogy ameddig azt gondolom, vagyok valami, semmi se legyek. Olyannyira, hogy – mindent kellően megfontolván – végül is le kell szögezni: az „én vagyok, én létezem” kijelentés – valahányszor kimondom, vagy elmémmel megragadom – szükségszerűen igaz.''”<ref>René Descartes: ''Elmélkedések az első filozófiáról'' (Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1994) 34. oldal</ref>(1641)
# ''„Miközben azonban így mindent elvetünk, amiről csak valamelyest is kételkedhetünk, s ráadásul azt ötölve ki, hogy mindezek a dolgok egyenesen hamisak, azt ugyan könnyedén feltételezhetjük, hogy nincs semmiféle Isten, nincs ég, nincsenek testek; hogy nekünk magunknak sincs kezünk, nincs lábunk s végül: egyáltalán nincs testünk. Azt azonban ezen az alapon már nem tehetjük föl, hogy mi, akik efféle gondolatokat gondolunk, semmik se vagyunk: ellentmondást foglal ugyanis magában az, ha feltesszük, hogy aki gondolkodik, az ugyanabban az időpontban, amelyben gondolkodik, nem létezik. S ennélfogva ez az ismeret – én gondolkodom, tehát vagyok – valamennyi ismeret közül az első s legbizonyosabb, amely bárkinek, aki a rendnek megfelelően filozofál, eszébe ötlik.”''<ref>René Descartes: ''[[A filozófia alapelvei]]'' (Osiris Kiadó, Budapest, 1996)</ref>(1644)
==A fogalom előzményei==
35. sor:
:(C) Tehát vagyok.
Ebben az esetben egy nem teljes következtetésről lenne szó, vagyis [[entiméma|entimémá]]ról, az egyik [[premissza]] elhallgatásáról. Descartes alapvetően elutasította a szillogizmus vádját, már csak azért is, mert magát a szillogizmus módszeréről azt úgy gondolta, hogy az nem juttat új ismeretekhez.<ref>René Descartes: ''Értekezés a módszerről'' (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000) 29. oldal</ref> Később azonban így ír ''[[A filozófia
[[Pierre Gassendi]], az ''Elmélkedések''kel kapcsolatos ellenvetések ötödik sorozatának szerzője a gondolkodás kitüntetettségét kérdőjelezte meg: ''„ugyanezt a következtetést bármely más cselekedetből is levonhattad volna, mivel a természetes világosság által nyilvánvaló, hogy mindaz, ami cselekszik, létezik”.''<ref>Pierre Gassendi Az ellenvetések ötödik sorozata. In: René Descartes: ''Elmélkedések az első filozófiáról'' (Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1994) 171. oldal</ref>
| |||