„Nikolaus Lenau” változatai közötti eltérés

'''Nikolaus Lenau''' eredeti nevén N. Franz Niembsch Edler von Strehlenau, ([[Csatád (Románia)|Csatád]]/Lenauheim, ma Bánát, [[Románia]], [[1802]]. [[augusztus 13.]] – [[Bécs]], Oberdöbling, [[1850]]. [[augusztus 22.]]) német nyelven alkotó osztrák költő, a német [[biedermeier]] korának meghatározó alakja.

[[1802]]. augusztus 15-én [[Csatád (Románia)|CsatádCsatádon]]on született, ahol apja uradalmi írnok volt., Apjaakinek könnyelmű életmódja igen sok bánatot okozott a költő édesanyjának, akinek folytonos szomorúsága mindenesetre nagy befolyással volt a költőnek később kifejlődött búskomorságára.

Adósságai miatt apja nemsokára kénytelen volt állásáról lemondani, és a család [[1805]]-ben [[Buda (történelmi település)|Budára]] költözött, ahol apja megszokott életmódját tovább folytatva, [[1807]]-ben meghalt, családját zilált anyagi viszonyok között hagyva. Anyja ezután négy éven át, szűkös körülmények között varrással kereste meg a maga és három gyermeke számára a mindennapi kenyeret. [[1811]]-ben aztán Vogel Károly katonaorvos vette nőül.

A fiatal Lenau [[1811]]-ben kezdte meg középiskoláit a [[Piarista Gimnázium (Budapest)|pesti piarista gimnázium]]ban, ahol elvégezte a négy grammatikai osztályt.<ref>Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Budapesti gimnázium levéltára, Régi levéltár (III.9.a), Anyakönyvek</ref> Ebben az időben különösen a zene iránt mutatott nagy hajlamot. Mostohaapja azonban Budán nem találva kellő orvosi gyakorlatot, a család [[1815]]-ben [[Tokaj]]ba költözött. Lenau itt töltötte életének 15. és 16. évét. E két év kitörülhetetlenkitörölhetetlen nyomokat hagyott életén és költészetén. Itt vésődtek lelkébe a magyar föld, a magyar puszta, a magyar élet képei és a magyar népdalok ritmusa, melyek később költészetének olyan különös hatást és olyan elragadó varázst kölcsönöztek. Ebben az időben Lenau nevelője eltávozva, a költő anyja Budára költözött, hogy ott folytassa fia taníttatását, ezalatt azonban a család anyagi viszonyai olyan rosszra fordultak, hogy az anya nem tudta fiát tovább iskoláztatni. Ekkor a nagyszülők vállalták el a fiatal Lenau további neveltetését, az ifjú [[1818]]. szeptember 8-án nagyszüleihez költözött, [[Stockerau]]ba.

Lenau Bécsben[[Bécs]]ben folytatta tanulmányait, as középiskoláit itt fejezte be,. [[1819]]-től [[Bécs]]benBécsben jogot, orvostudományt, filozófiát és mezőgazdaságot tanult. Ismeretségéhez tartozott [[Franz Grillparzer]], [[Ferdinand Raimund]], A. Grün, és jó hegedűsként [[Johann Strauss (zeneszerző, 1804–1849)|id. Johann Strauß]] apja és [[Joseph Lanner]] is.

[[1822]] őszén – valószínűleg barátja, Kleyle Frigyes biztatására – [[Mosonmagyaróvár|Magyaróvárra]] ment, hogy a [[Nyugat-magyarországiSzéchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar|Magyaróvári Gazdasági Felsőbb MagántanintézetMagántanintézetben]]ben mezőgazdasági ismereteket szerezzen. Lenau jártbejárt az órákra, egy keveset tanult is, élte a többi gazdász életét. Sokat lovagolt a [[Lajta]] partján. Bordacsra[[Bordacs]]ra kirándult barátaival, hegedült és verseket írt. A [[Magyaróvár]]on töltött rövid idő nem múlt el nyomtalanul, mert költeményeiben több helyütt felelevenednek a [[Mosoni-Duna]], a [[Hanság]] és a [[Lajta]] képei. Lenaut nyughatatlanNyughatatlan természete Óvárról Bécsbe vitte, itt jogot hallgatott, majd az orvosi egyemetegyetem hallgatója lett. [[1827]] nyarán még egyszer visszatért [[Magyaróvár]]raMagyaróvárra Kleyle Frigyeshez, akivel annak haláláig levelezett.

Nyugtalan vándorélete volt, akárcsak [[George Byron|ByronByronnak]]nak. [[1831]]-ben [[Heidelberg]]be, majd [[Stuttgart]]ba utazott. Itt jelent meg első verseskötete [[1832]]-ben ("Gedichte"). [[1832]]-ben útra kelt Amerikába, egy esztendeig farmer volt [[Ohio]] államban, ahonnan csalódással telve visszatért. Felváltva élt [[Baden-Württemberg|WürttembergWürttembergben]]ben, illetve [[Ausztria|Ausztriában]].

Sophie von Löwenthaalhoz fűződő reménytelen szerelme elmélyítette kedélybántalmait, s életének utolsó hat esztendejét a döblingi[[döbling]]i pszichiátriai szanatóriumban töltötte, [[Széchenyi István|Széchenyivel]] egy fedél alatt, és ott is halt meg.

[[Német nyelvennyelv]]en és [[magyar nyelvűnyelv]]ű fordításban több kötete jelent meg.

[[Szerb Antal]] így ír: "{{idézet|Számunkra Lenau költészete főképp azért érdekes, mert furcsa módon kihallatszik belőle Lenau magyarországi gyermekkora. A magyar föld nemcsak témáin hagyott nyomot, — e tekintetben inkább csak a magyar exotikum, a cigány, a csárda, a puszta szerepel, az is erősen romantikus stilizációban — hanem ennél is sokkal érdekesebb az a meghatározhatatlan valami Lenau versmelódiájában, hasonlataiban, látásának módjában, ami miatt néha úgy érezzük, mintha Vörösmartyt vagy Petőfit olvasnók német fordításban. Valami titokzatos magyar hang, annál erősebben érzékelhető, mert egészen idegen környezetből tör ki."<ref>''A világirodalom története.'' Magvető Kiadó, Bp, 1989. 599. old.</ref>}}

* Az Albigensek ''(Die Albigenser)'' (1842, verseposz) a 13. századi [[katharok|eretnekmozgalom]] harcaitharcainak és bukásátbukásának ábrázolta.ábrázolása

* A mosonmagyaróvári Fő úton, a Lajta-híd közelében ma is áll az eredetileg [[barokk]] egyemeletes lakóház (Lenau-ház), amelynek emeletén Lenau szobát bérelt. Itt tartózkodásának emlékét óvári tisztelői 1877-ben a weidlingi temetőben lévő síremlékről másolt domborművel örökítették meg. A város 1965. október 8-án a Nemzetközi Lenau Társaság (alakult 1964-ben Stockerauban) mosonmagyaróvári ünnepélyes közgyűlése alkalmával márványtáblát helyezett a dombormű alá. A vár belső udvarában látható Lenau szobra és az a kőpad, amelyen a hagyomány szerint üldögélni szokott.