Főmenü megnyitása

Módosítások

Nincs méretváltozás, 6 hónappal ezelőtt
 
==Története==
Szombathely területe ősidők óta lakott, amit az itt előkerült kő- és csonteszközök is bizonyítanak. A rómaiakat megelőző kelta időkben, a késő vaskor idején (i.e. IV-I. sz.) [[eraviszkuszok]] és [[Boiok|bój]] törzsek éltek ezen a vidéken, de jelentősebb összefüggő őslakos település nem volt itt. A város területének a Pannónián átvezető fő kereskedelmi útvonal, a ''[[Borostyánút]]'' melletti fekvése arra ösztönözte a [[Ókori Róma|rómaiakat]], hogy itt előbb ló- és kocsiváltó helyet, majd várost építsenek. Az első épületek a tervezett várostól délre, a későbbi Iseum környékén álltak.<ref name="Iseum"/> A település a katonák és kereskedők folyamatos letelepedése folytán egyre növekedett, de igazi várossá csak akkor fejlődött, amikor - [[Caius Plinius Secundus|Plinius]] leírása alapján - Kr. u. [[43]]-ban [[Claudius római császár|Claudius]] császár ''[[colonia]]'' rangra emelte.{{idézet|''Noricummal határos a Pelso-tó, a boiusok pusztasága, ahol az isteni Claudius Savaria coloniáját s Iulia Scarbantia városát már lakják...'' (Plinius: Naturalis Historia)<ref>Szombathely - Panoráma útikönyvek, 1976 - ISBN 963 243 087 5</ref>}} Neve ettől kezdve ''Colonia Claudia SabariensumSavariensum'' (Savariaiak claudiusi kolóniája) lett. A colonia alapítása a római szokások szerint ünnepélyes keretek között a császár megbizottjának irányításával ment végbe. Kijelölték a város szimbolikus határát, a kapuk helyét, az egymásra merőlegesen elhelyezkedő főutcák irányát. Egyidőben megszervezték a közigazgatást és meghatározták a coloniához tatozó földterület (territórium) kiterjedését is. A római városok belügyeiket és a territóriumukon élő lakosok ügyeit általában függetlenül intézték. Savaria, colonia rangú város volt, melynek szabad polgárai római polgárjoggal is rendelkeztek. A rómaiak az új alapítású coloniákkal a mediterrán városépítő kultúrát terjesztették azokon a területeken, melyeket Róma a hódítások során a birodalom vérkeringésébe bekapcsolt. A város elhelyezése is jellegzetesen a Földközi-tenger környékén kialakított várostelepülési elveket követi, mely még a görög Hippodamosz nevéhez fűződik. Nagy hegység, az Alpok keleti lábának nyúlványainál, a sík területen fekszik, de ugyanakkor a síkság pereme itt még kissé lejt kelet felé. A mediterrán városépítési elveknek megfelelően erre azért is szükség volt, mert a csatornahálózat lejtését is biztosította, és nagyobb vízbőség esetén a vizek hamarabb elhagyták a települést és környékét. Az új várost észak-dél irányban átszelő Sibaris (Gyöngyös-patak, más forrás szerint a Perint-patak) az ivóvíz kivételével a vízellátást biztosította, s a kisebb manufakrurák - így cserép-, fémöntő- és kovácsipar - részére a szükséges vizet szolgáltatta.<ref name="Károlyi Antal-Szentléleky Tihamér 1967">Károlyi Antal-Szentléleky Tihamér: Szombathely - Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1967)</ref> A város élén a városi tanács, az ''ordo decurionum'', a ''decuriók'' (tanácsnokok) rendje állt. Savaria kezdetben [[Noricum]] tartományhoz tartozhatott, s csak [[Vespasianus római császár|Vespasianus]] idején kerülhetett át [[Pannonia (provincia)|Pannónia]] provinciába.
 
A város első lakói részben [[emona]]i kereskedők lehettek. A lakosság népi összetételének, Észak-Itáliával való szoros kapcsolatainak megfelelően alakult a város kulturális arculata is, amely ellentétben sok pannóniai településsel (pl. Aquincum) kifejezetten itáliai színezetű. A város lakói főként a carnuntumi és [[Aquincum (történelmi település)|aquincum]]i [[Római légió|legiók]], pl. a ''legio XV Apollinaris'' kiszolgált katonái (''veteranus''ok) és azok családtagjai voltak. Savaria lakói a származásukat tekintve tehát az i. sz. I. században leginkább italikus eredetű ([[milánó]]i, [[faenza]]i, [[Verona (Olaszország)|veronai]], [[aquileia]]i) veteranokból, kereskedő-iparosokból állt, de a birodalom romanizált tartományaiból is érkeztek (Dél-[[Gallia]], [[Dalmácia|Dalmatia]]), sőt az i. sz. II. századtól [[szíria]]i származású kiszolgált katonák és kereskedők is letelepedtek a városban, illetve territoriumán. A markomann háborúk után betelepített népesség más elemei is feltűntek a városban, de az italikus eredetű népesség számbeli túlsúlya az i. sz. III. század második feléig megmaradt. A megélhetés alapjául a rabszolgákkal műveltetett földbirtok, valamint a kereskedelmi és ipari tevékenység szolgált. A colonia irányítása az i. sz. I-II. században teljesen az italikus telepesek kezében volt - a nyugat-pannóniai bennszülött lakosság sohasem tudott különösebb szerephez jutni, mely elsősorban azzal magyarázható, hogy a colonia lakatlan területen jött létre, nem volt őslakos telep előzménye. Ez a sajátos helyzet nagy fontossággal bír a város kulturális fejlődésére, művészeti és vallási szempontból egyaránt. A kelta bennszülött lakosság felső rétegei római polgárnőket vettek feleségül így tulajdonképpen romanizálódtak.<ref name="Kádár Zoltán-Balla Lajos 1958">Kádár Zoltán-Balla Lajos: Savaria - Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest (1958)</ref> Mint római jogú város polgárai, Savaria lakói a római polgárok teljes körű jogait élvezték, a város fokozatos virágzása az egész környék fejlődésére jótékonyan hatott. [[Nerva római császár|Nerva]] előbb felmentette a polgárokat az adózás alól, [[Traianus római császár|Traianus]] pedig lándzsás légiót alapított az itteniekből. A város környékén lévő földet felosztották a veteránok között úgy, hogy a viszálykodás elkerülése végett pontosan kimért parcellákat kaptak. A veteranus, katonai rangjától függően - a birtok nagysága elérhette az 500 ''iugerumot'' (kb, 250 kh.) is. A megművelésre rabszolgákat és felszabadított rabszolgákat (libertusokat) alkalmaztak.<ref name="ET">{{cite journal|title=Földet a katonáknak|first=András|last=Bödőcs|journal=Élet és tudomány|volume=2011|pages=460|issue=15|date=2011-04-15}}</ref>