„Ajdar-tó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
48. sor:
A múlt század közepéig az Arnasay-vidéke az év nagy részében száraz sós sivatag volt, amelyben csak tavasszal, az alföldi részen rövid ideig ragyogott a kis Tuzkan-tó, majd a meleg időkre vize elpárolgott.
A hatvanas évek elején a [[Szir-darja]] szabályozásával egyidejűleg épült meg a Chardarya öntöző gát. Az árvízvédelem érdekében a gátban árvízcsapokat építettek be, és amikor 1969-ben egy tomboló árvíz keletkezett, ezeket megnyitották, mivel a gát kapacitása nem volt megfelelő az áramlás kezeléséhez. 1969 februárja és 1970 februárja között a Szir-darja átlagos éves vízáramának (21 km³) közel 60%-át a Chardarya-víztározóból az Arnasay-síkságra vezették. Ily módon véletlenül hozták létre az új tavakat. 1969 óta az Ajdar-tó rendszeresen kapta meg a Szir-darja folyó vizét, amikor túlcsordult a Chardarya víztározó kapacitása. Ez fokozatosan feltöltötte az Arnasay-vidék természetes üregét, hogy létrehozza a régió második legnagyobb tavát (az Aral-
2005-ben az Ajdar-tó 44,3 kilométer kilométernyi vizet tartalmazott. Ma az Ajdar-tó területe 3000 km2 (1200 négyzetméter). Közel 250 km hosszú és legfeljebb 15 km széles. Az Ajdar-tó vízének mineralizációja csak 2 gramm literenként (2000 ppm).
| |||