„Hidrogén-klorid” változatai közötti eltérés

A '''hidrogén-klorid''' szintelen, szúrós szagú, levegőnél nhezebbnagyobb [[sűrűség]]ű, mérgező [[gáz]]. Vízben jól oldódik, vizes oldata a '''sósav''', melyet először [[Basilius Valentinus]] állított elő a 15. században, egészen tiszta állapotban pedig [[Priestley]] [[1771]].

A hidrogén-klorid előállítható a [[kloridok]]ból, ha azokat koncentrált [[kénsav]]val melegítjük; e célra azonban rendeseniparilag [[konyhasó]]t ([[NaCl]]) használnak, amelyet előbb megolvasztanak és darabokra törve [[lombik]]ban kénsavval öntenek lekezelnek.

A tömény sósav 38 tömegszázalékos, [[levegő]]n füstölög, mert az oldatból távozó HCLHCl a levegő nedvességtartalmában oldódik és ködöt képez. A hidrogén-klorid-gázt igen alacsony hőmérsékletre lehűtve, több [[atmoszféra]]nagyobb nyomáson színtelen [[folyadék]]ká sűríthető. A hidrogén-klorid-gáz [[sűrűség]]e 1,278 (levegő=1) és [[víz]]ben rendkívül könnyen oldódik; 1 [[térfogat]] víz 0°C-on 505 térfogat (0,825 gr.g) és 20°C-on 440 térfogat (0,721 gr.g) hidrogén-klorid-gázt abszorbeál; ezért hidrogén-klorid-gázzal telt palack víz alatt kinyitva egy pillanat alatt megtelik vízzel.

A ''savtartalom'' közelítőleg a fajsúlysűrűség két első tizedesének kétszeresével egyenlő. (Pl.: az 1,12 g/cm³ sűrűségű sósavoldat kb. 24 tömrgszázalékos)

A sósav igen erős egybázisú sav; a negatív standardpotenciálú fémeket hidrogénfejlődés közben feloldja és kloridokká alakítja át, a pozitív standarpotenciálú fémekkel (pl.: [[réz]]) nem lép reakcióba. A speciális [[oxidáló anyag]]ok (pl. mangánhiperoxidmangán-peroxid, [[kálium-klorát]] stb.) a sósavat elbontják és ekkor [[klórgáz]] fejlődik belőle. A sósavat nemcsak a laboratóriumban, hanem az iparban is igen sokféle célra (klórfejlesztésre, kloridok előállítására stb.) alkalmazzák és ezenkívül [[gyógyszer]]nekként is használják.

A sósav reakciókban keletkező kloridókat a sósav sóinak , a kloridionokat sav maradéknak nevezzük.